Két óra a vízparton

A szombati elkeserítő eredmény után, fűtött minket a vágy, hogy felülmúljuk magunkat. Valljuk be nem nehéz az akkori négy darab bodorka felülmúlása. Kedd volt, sütött a nap. Reggel még nem hittem a szememnek, de egyre inkább kezdett beigazolódni, hogy a mai napon jó idő lesz. Már dél is elmúlt, amikor felhívtam Szabolcs barátomat, hogy nem megyünk-e ismét egy kicsit matchezni? Aznap már Ő is befejezte az elintézendő dolgokat és beleegyezett a dologba. Fél 2 lehetett, amikor kiérkezhettünk.

Elkezdődött a kipakolás majd a szerelés. Közben Szabi az etetést végezte el. Körülbelül 25-30 méterre horgásztunk és a match botjainkat vetettük be. A szerelék 0,16 damil, előke 0,14, a horog 14-es méretű, az úszó fixen rögzítve, amely 8+2 önsúlyos volt.

Hamarosan beindult az élet. Kezdetben Szabi aprította a karikákat. Kapás, bevágás, visszaengedés. Majd nálam is elkezdődött. A kárászok nem hagytak békén (tartsák meg a jó szokásukat), a méretük 40-60 dkg között lehetett. Az 5 kárász után javasoltam, hogy gyűjtsük össze a halakat és a végén majd visszaengedjük őket.

A kapások szerencsére rendszeresek voltak, Szabinál és Nálam is a kárász és a karika volt a leggyakoribb zsákmány. Azonban aznap nem csak ezekből a halfajokból sikerült fognunk. Szabi elkönyvelhette első match botra kapó süllőjét is. A kis aranyos nem tudott ellenállni a két szem csontinak.

Az idő azonban ismét elkezdett romlani, a szél felerősödött és a kapásokat is egyre kevésbé lehetett látni. Mindezek mellett a küszök is beálltak az etetésünkre, és hiába próbálgattuk a mélységeket, mindenhol ott voltak. Így a rövid két órás horgászatunkat lassan befejeztük.

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .