Ohaton 2008 óta egy SZABADSÁG KUPA elnevezésű horgászverseny kezd hagyománnyá válni, amely verseny minden évben pontosan a nemzeti ünnepünk napján március 15-én kerül megrendezésre. A rendezvény szervezője Györfi János, szeretné ha minden évben, megszakítás nélkül megtörténne ez a baráti rendezvény, a versenyhorgászok nagy örömére. Mivel a szervező és egyben versenyző is Balmazújváros szülöttje, ahol én is leéltem az életem nagy részét, úgy éreztem itt a helyem, még akkor is, ha csak fotózok, vagy írok róla egy cikket. Az külön öröm volt számomra, hogy az egyik földimet versenyzőként én vihettem a helyszínre.

Meghívásos, páros viadal az ohati I-es számú tavon. Tulajdonképpen a Hortobágyi Nemzeti Park területén található az Ohati Horgász és Bemutató Központ, ennek szerves része ez a kis tó, ahol megrendezésre került 2009-es évben is a verseny. Debrecenből, Balmazújvárosról és Szolnokról jöttek el részt venni ezen a megmérettetésen.

Hideg csípős -3 fok fogadta a versenyzőket, amit a verőfényes napsütés próbált ellensúlyozni, kevés sikerrel. A helyek kisorsolása után, mindenki beállította ládáját és kivétel nélkül mindenki a rakós botokat készítette elő, visszagondolván az eddigi tapasztalatokra, miszerint ezzel a módszerrel itt lehet aratni. Joggal gondolták ezt, hiszen nem kevesen ide járnak edzeni, erre a tapasztalatra alapoztak. Persze ez csak a verseny közben derülhetett ki, tényleg jól gondolták-e a résztvevők.

Én mint néző, azért megfigyeltem hányan készítették elő a match botot, hányan kezdtek neki előre beállítani wagglereket nagyobb távolságra, hátha ott lesz a hal, hátha megriadnak és nem jönnek ki rakós távra. Ahogy elkezdődött a verseny szinte egyszerre zörrentek a görgők és dárdaként sorakoztak a rakósok… De nem történt semmi az első fél órában, én pedig kíváncsian néztem a versenyzők sorát és már láttam is, foghíjas volt a sor, már középen egy páros lerakta a rakóst és suhogott a match bot, a kék széldzsekin pedig világított a felirat SZOLNOK. Szívmelengető érzés egy hajdúsági embernek, hogy más távolabbi városból, nagynevű csapattól is megtisztelték ezt a versenyt, én szerintem mindenki örült neki.
Váltottak, de a többi versenyző még kitartott szigorúan tartották a kezdeti módszert, ami a széleken be is jött. Egyre másra kerültek elő az érzékeny végű botok és repültek a úszók, pont oda ahova kell, a rakós botok pedig pihentek a görgőn, mondták sokan: „Majd egy óra múlva, majd akkor…” Meglátjuk.

Nem egy-két fárasztást és szép ponty megfogását megnéztem, de mindenesetben lenyűgöző precizitásról, adtak tanulságot a versenyzők, akik mesterien kezelték a match botot, ahol nem volt ritka 0,08mm-0,09mm előke sem, ez meg is látszott a fárasztás módján és a higgadt viselkedésen is.

A tó másik oldala, sem volt eseménytől mentes, itt készítették elő az ebédet, valamint néhány horgásznak megengedték a horgászatot, ha nem zavarja a szemben lévő versenyt. Tehát egyik oldalt kitűnő finomszerelékes horgászok, a másik oldalt pedig horgásztak más horgászok, ez rendjén is van, mindenki horgászik a kedvelt módszerével. Az sem probléma, ha fognak mások halat, de végig kellet nézni a versenyzőknek azt, hogy egy horgász 0,40 mm zsinórral kitép egy kilós forma compót, majd szák helyett kicsapta partra, csak úgy zsinórral! Egy pillanatra, aki látta, annak megállt a kezében a bot és kényszerű véleményt mondott ki. Itt ül, egy csomó kitűnő versenyző ezt kellet végignézni, pedig akik itt ülnek, kímélik a halat védik és élni hagyják, nem úgy mint mások. Mire elkészült és helyszínre lett szállítva, a kitűnő gulyásleves, akkorra vége lett a versenynek és már mérlegelés közben kiderült itt bizony kis különbségek döntik, ki hol fog végezni a versenyben.