Május 16-17-re horgásztúrát hirdettem a Fancsikára. Meg akartuk tudni hogy vajon hiába való volt a tavaszi telepítés? Lesz-e látszatja a 10 mázsa tükrösnek vagy idén sem lehet rendesen halat fogni a kettes tározón? Két napra készültünk fel, szellemünk feltöltődött, miután pénztárcánk újabb Update diétába kezdett. Kivonultunk barátaimmal a tópartra, szívünkben halfogás reményével. Persze mindig így kezdődik. Elkap a lelkesedés amikor (néha napján) az ember egy „vadregényes” tó partjára igyekszik és nem egy újabb hobby gödör oldalában kell pirosra égni az árnyékhiány miatt, vagy szorongani a halőr állandó „hátba távcsövezése” okán.
A fogadó kép a régi. Szemét-szemét hátán. Jókendvünket csak fokozta hogy majd' minden beálló foglalt volt, alig találtunk egy üres helyet. Az egyesre igyekeztünk eredetileg de abban nem is reménykedtünk hogy üres beállót találunk. Meglátszik hogy napsütéses időben vonzó a vízpart. Szóval maradt a kettes partja a kapásra kiéhezett sorttársakkal. A kiülő emberek nagy részét nem zavarja ha üres sörös dobozok közelében tölti a napját, sőt ha már úgy is mocskos minden akkor ő miért fáradna azzal hogy elvigye a szemetét? Az is eldobálja a parton probléma nélkül. Ördögi kör, ami a névleges halőri tevékenységnek köszönhetően sosem fog megszűnni.
Technikánk a hagyományos alföldi módit követte. Teleszkópos és rakós 3,9 méteres pontyos botokkal erőlködtünk. Erős zsinórral és horgokkal szerelve, kemény kukoricával megtűzve. Lehet próbálkozni más csalival is, de nincs az a nap amikor a törpe ne keserítené az életed. Jobban jár az aki a kemény kukoricánál és a sűrű fohászkodásnál marad. Alapos etetéssel próbáltuk az esélyeinket növelni, áztatott kukoricával és kevés búzával. Az első nap egy csodaszép dévért sikerült fognunk. A kapitális 1,5kg-os jószágnak nagyon örültünk. Kevés fűszerrel és újkrumplival fogyasztottuk. Meglepetésre nem volt iszapos az utóíze.
Az érdemes halak felsorolását ezzel rövidre is zárom. Néhány izmosabb törpénél különb zsákmány nem akadt horogra. A második napon sem volt több szerencsénk, sőt. Hiába az addigra érett etetés az cseppet sem érdekelte a nádlakókat. Kapás nélkül úsztuk meg a záró délutánt is. Velünk együtt gyászolt az egész partszakasz, másnak sem volt kapása a kint töltött idő nap alatt.
Néha persze akad egy-két jó nap és sikerül ezeken a szép tavakon halat fogni. De ez a ritkább és azokon a napokon csak a szerencsének mondhatunk köszönetet. A rabsicok közül (akik számolatlanul ülnek kint a tavon este is) sokan régóta etetéseket tartanak fent amiket rendszeresen látogatnak. Az ezekről kihúzott kapitális halakról nem szerez tudomást senki, azok nyomban konyhára kerülnek. Így az a kevés is hangtalanul elvész aminek híre énekelhetne a csalódott horgász sóvárgó fülébe.
A második nap délután találkoztunk rendőrökkel is. Mostanában rendszeresek az ellenőrzések. Itt volt már az ideje ennek is. De ha nem válnak rendszeressé a halőri fellépések is, bizony elfecsérelt időnek és kidobott pénznek tekinthetjük az összes hasonló próbálkozást. Elég szomorú hogy horgásztó partján már rendőri ellenőrzésekre van szükség.
Hiába emelik az éves jegy árát, nincs több hal a vízben. Egyszer volt szerencsém ott lenni egynél, nem olyan volt amire számítottam. A telepítés előtt eltessékelték a szállító gép platója mellől a horgászokat. Talán féltek hogy észreveszik 10 mázsa víz az amit valójában beleengednek a tóba. Hiába való volt a félelmük, valami hasonlót sejtettünk már előtte is.
Szeretnénk hogy helyreáljon a rend a tavakon. De ehhez nekünk horgászoknak kell más magatartást tanusítanunk. Nem könnyű feladat, de nem is lehetetlen.
A cikket beküldte: Kőbárány (kobarany.blogspot.com)
