Augusztus harmadik szombatja ismételten kellemes melegre sikerült. Ha létezne olyan, akkor a Látóképi tó bejáratához biztosan kiakasztották volna a MEGTELT táblát. Ezen a szép napon egymást érték a horgászok és a félszigeten szabálytalanul fürdőzők. Sajnos a kapások számáról hasonlót már nem állíthatnék jó lelkiismerettel. Persze a nyár nem a legideálisabb évszak a halfogásban, de érthetően ilyenkor is sokan szeretnének friss hallal a fagyasztóban nyugovóra térni. A legkecsegtetőbb hír amivel az említett héten találkoztam, az a tavon fogott 20,5 kilogrammos pontyról szólt. Sajnos mire a helyszínre értem már hűlt helye volt a szerencsés horgásznak, emiatt egy örökítő képet sem sikerült készítenem. Nagy kár, de ettől még szívből örülünk a hírnek. Az ilyen és ehhez hasonló hírek adnak reményt az embernek. Örvend a szívem hogy vannak még komoly anyahalak a tóban. Az viszont már kevésbé szívderítő, hogy a horgász a hírek szerint hazavitte a csodás halat.
A gáton a zsilipet teljesen lezárva tartják, most nem folyik el az ürítőbe egy csepp víz sem. A vízszint az eddiginél valamivel magasabb lett, meglehet ez is közrejátszik a kapások gyenge alakulásában. A tó vize továbbra is jó minőségű. Szerencsére az idei csúcshőmérséklet ebben az évben nem érte el a kritikus felső határt, a néhány évvel ezelőtti hatalmas kagylópusztulást okozó, perzselően magas hőmérsékletet.
Ha nincs szerencsénk a pecában, még mindig ott a lehetőség felfedezni a természet szépségeit. A tavon rendszeresen találkozhatunk sebes vadkacsákkal vagy fürge siklóval. Akadnak itt könnyen sértődő zajos vízityúkok, vacsoráját kergető apró nyestek és mindenki örömére fészkelő kormoránok. Igen, ez az igazság. Csak idő kérdése volt mikor fedezik fel az érintetlen terepet és költöztetik hozzánk vérszívó kolóniákat. Eddig egyetlen párral találkoztam, de azok már szorgosan hordják fészkükbe a sokszor méretes halakat, tehát nem kell már sokáig várni a fekete sereg első komoly inváziójára. Olyan nagy a jómód, hogy ha fognak egy halat és azt repülés közeben véletlenül leejtik eszükben sincs azért újra a vízre szállni. Inkább visszafordulnak és hoznak helyette másikat. A lapát dévért pedig élettelenül tovasodorja a víz a part felé. Most még kuriózumok a halfarkasok, de könnyen nagy baj lehet belőlük!
Előttünk a „főszezon”, remek lehetőségekkel kecsegtet ebben az évben is. Hasalj harcsa, rebbenj keszeg mert Debrecen a nyakadba liheg!
szöveg és illusztráció: Kőbárány (kobarany.blogspot.com)
