Cikkírói pályázat – Kovács Szabolcs – Wobblerkészítés otthon – 1. rész

20100308cikkszemek

 

Az ötlet már évekkel ezelőtt kipattant a fejemből, de bonyolultnak találtam a fahalacskák készítését, ezért 1-2 sikertelen próbálkozás után feladtam. Az utóbbi időben azonban néhány cikket elolvasva, és egy barátom jól sikerült darabjain felbuzdulva mégiscsak belevágtam. A wobblerek napjainkban a legdrágább műcsalik, némely modell hihetetlen árát látva biztosan sok horgásznak tátva marad a szája, és gondoljunk bele, ha olyan terepen horgászunk, ezt akár az első dobásból be is szakíthatjuk! Az egyik ok, amiért faragni kezdtem, az a gyári wobblerek magas ára, de emellett jó elfoglaltságot nyújt, és közel sem olyan nehéz egy-egy darabot elkészíteni, mint azt gondolnánk! A festést leszámítva egy kis gyakorlattal akár másfél óra alatt is elkészíthetünk egy átlagos méretű (5-10cm-es) wobblert, gondolok itt a faragásra, csiszolásra, drótozás- illetve terelőlapka ragasztására. Mivel részletesen szeretném bemutatni az egész folyamatot, ezért úgy döntöttem, hogy 2 részben írom meg a cikket, így minden lényeges mozzanatot be tudok mutatni.

 

 

Az első részben a test kialakításáról, drótozás és lapkafészek befűrészeléséről, illetve a drótok és a terelőnyelv beragasztásáról írok. Fontos megemlíteni, hogy sok wobblerkészíésről szóló cikk jelent már meg különböző horgászportálokon, de a legtöbben akár több tízezreket (!) is rászánnak egyes kiegészítőkre.

 

 

Ebben az írásban azt próbálom bebizonyítani, hogy néhány gyári wobbler árából egy egész szezonra való fahalat is elkészíthetünk, akár pár ezer forintból is, hiszen az én készletem legigényesebb darabjai horgokkal, kulcskarikákkal együtt sem haladják meg a 200-, vagy maximum 250ft-os összköltséget.

 

 

Első, és talán legfontosabb tényező maga a faanyag, hiszen ebből készítjük el a műcsalit. Kísérleteztem keményfával is, de legmegfelelőbbnek a fűzfát találtam. Könnyen beszerezhető, könnyen faragható, de elég kemény ahhoz, hogy egy átlagosnál nagyobb hal se tudja kitörni a belső szerkezetét. Jó lehet még a fenyő is, de ez gyantatartalma miatt nehezebben kezelhető.

 

 

Lássuk hát a wobblerek készítésének menetét lépésről lépésre!

 

 

1.-A kívánt vastagságú (fűz) faágat kérgétől megfosztjuk, majd két oldalából lefaragunk annyit, hogy ne legyen henger alakú. Ez azért fontos, mert így tudjuk majd a későbbiekben, teljes mértékben szimmetrikussá tenni a wobblert. Nagyon fontos figyelni arra, hogy a fa ne legyen vizes, hiszen akkor nehezen csiszolható, és a penge is csak csúszkál rajta, nem beszélve arról, hogy a kész darab – ha vizesen faragjuk – kiszáradás után szét fog repedezni. Ez után a fej, majd a test kialakítása következik. Érdemes tapétavágót alkalmazni, sokkal precízebben dolgozhatunk vele, mint késsel.

 

 

20100308cikkkezdhetjukcsiszolni

 

 

2.- Ha kész a halforma, meggyőződtünk róla, hogy teljesen szimmetrikus, kezdhetjük csiszolni. Erre legjobbnak a 24-es csiszolópapírt találtam, de használhatunk csiszolószivacsot is.

 

 

3.- Most következik a leglényegesebb dolog, ezen áll, hogy hogy fog működni a munkadarab! Be kell fűrészelnünk a hasát, hogy stabilan rögzíthessük a drótokat, illetve a lapkafészket, melybe a műanyag- vagy alumínium lemezből készült terelőnyelv kerül. Érdemes ceruzával berajzolni a hasi vágás helyét (pontosan középre!), majd erre merőlegesen a lapkafészek helyét is megjelöljük, aztán kezdődhet a fűrészelés. Ez a legkritikusabb pont, ha itt nem hibázunk, szinte biztosan jól működő halacskát vehetünk majd kézbe. Ha kicsit ferdére sikerül a lapkafészek, azt az első fül jobbra, vagy balra döntésével később kompenzálhatjuk.

 

 

20100308cikk2vagashelye

 

 

4.-Következő lépés a drótozás és az ólmozás kialakítása. Én a spirálfüzetből kifűzött fehér drótot kedvelem, hiszen könnyen beszerezhető, olcsó, és könnyű vele dolgozni. A füleket a következő képpen alakítom ki: egy darts-nyíl hegyén megtekerem a drótot, így szabályos köralakot kap, majd fogóval háromszor-négyszer megtekerem. Ne nagyon feszegessük a drótot, csak amennyit muszáj, mert eltörhet! Tudom, gyengének tűnik, de leteszteltem, és 16kg (!) az a súly, amit ráakasztva még fel tudtam vele emelni. Ekkor már deformálódott a horogtartó fül, de még nem tört ki. Azt hiszem, ez bőven elég, hiszen nem sokan vagyunk, akik saját fahalainkkal akarnánk óriás harcsákkal szembeszállni, illetve vegyük még a bot görbületét, a zsinór nyúlását (feltéve ha monofillal pergetünk), és persze az orsó fékjét, amelyek egy nagyobb hal megakasztásakor is kímélik a wobbler szerkezetét. A kisebb halak drótozását van, hogy 2-3 részben ragasztom be, így egyszerűbb, azonban a nagyobbakét érdemes egy drótszálból kialakítani! A súlyozást nagyobb ólmokból vágott, majd lapított (férjen bele a hasi vágásba) ólomlapocskákkal végzem, igény szerint 1-vagy akár 10 grammal is. Az ólom súlyát a merülési mélység és a wobbler mérete határozza meg. Az első fület (ahova a zsinórt kötjük) minél közelebb helyezzük a nyelvhez, annál erőteljesebb mozgást fog produkálni műcsalink, de itt sem szabad túlzásokba esni, hiszen ha túl közel rakjuk, pörögni vagy oldalazni fog a wobbler, használhatatlan lesz. Ezt fürdőkádi úsztatással pontosan beállíthatjuk a ragasztás előtt. Horogakasztó fülként használhatunk még képakasztót is, bár én ebben nem bízom, és hosszútávon drága is, de van aki erre ?esküszik?.

 

 

20100308cikkdrotozas

 

 

5.-A száraz (!) fahalba helyezzük bele a drótváza(ka)t, és a kívánt mennyiségű ólmot. Ezt pillanatragasztóval rögzítsük, majd fűrészpor+pillanatragas ztó kombinációjával a hasi rést eltűntetjük. Ehhez ismét segítségül szolgál az imént említett darts-hegy, de egy megfelelő méretű szeg is megteszi. Ez keményebbre köt, mint maga a fa, ezzel biztos tartást adva. Ezután a felesleges, de már teljesen megkeményedett fűrészport tapétavágóval távolítsuk el, de vigyázzunk, hogy a testbe már ne vágjunk bele! Csiszoljuk le ezt a részt is, majd egy kevés pillanatragasztóval kenjük még le, hogy az apró hézagok is teljesen eltűnjenek.

 

 

20100308cikkhorgokkalusztatas

 

 

6.- Ezzel ?a festést leszámítva- kész a wobbler, jöhetnek a szemek. Én személy szerint vékony papírból vágom ki őket, majd ragasztás után még kenek rá pillanatragasztót. Ezt a papír beszívja, és ha megkeményedik rajta, körömmel sem tudjuk lekaparni, és leázni sem fog. Használhatunk boltokban kapható műanyag szemeket, vagy akár festhetünk is.

 

 

20100308cikkszemek

 

 

Ezzel az első rész végéhez érkeztünk, hiszen kész a fahalacska. A következő részben szó lesz az impregnáló lakkozásról, alapozó-illetve a fő festésről, és persze a mintázatot védő fedőlakkozásról, egyéb apró kiegészítőktől.

 

Üdvözlettel:

Kovács Szabolcs -Csukuci

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .