Catch & Release ?!

20100710cr01

Nagyon divatos mostanában a C&R vagyis a Catch and Release. Fogd meg és enged vissza szabadon fordítva. Tudom sokan foglalkoztak már a témával, mert bármikor nyúlunk hozzá mindig aktuális. Nekem azért nem olyan egyértelmű a dolog, mármint az, hogy többet kellene beszélnünk róla, mert szerintem sokan nem is ismerik. Egy felháborodott horgász papírra vetette véleményét és aggodalmát a témával kapcsolatban, amit alább adok közre okulásként.

 

Sokáig gondolkodtam, hogy leírjam-e a gondolataim, végül is döntöttem. Sajnos nem mai eredetű a probléma melyet feszegetek, de már nem tudtam szó nélkül hagyni az elmúlt idő eseményeit.

 

 

Manapság amikor a bojlis horgász kifejezés elhangzik furcsa érzések kavarognak bennem. Szomorú dolgokat látok, tapasztalok, és hallok. Előre is elnézést kérek azoktól a sporthorgászoktól kik szintén a bojlis társadalomhoz sorolják magukat, viszont a következő sorok nem vonatkoznak rájuk. Nézzük hát sorban kik is „ezek” a bojlis horgászok.

 

Évek óta látom és tapasztalom, hogy az említett réteg milyen károkat okoznak mindannyiunk számára. Sajnos az emberek többsége elsiklik a probléma felett, de úgy gondolom itt volna az ideje tenni is valamit a nagyüzemi halrablás ellen. Sokunk számára ismert arcokat lehet fölismerni némelyik nagynevű bojlis versenyen, mint a közelmúltban zajlott Ohat-i horgászversenyen. Lassan eljutunk odáig, hogy ?húshorgászoknak? fogunk tartani nemzetközi színvonalú horgászversenyeket. Kérdés, hogy miért, kinek és, hogy milyen áron?!

 

 

20100710cr02

 

 

Ébredjünk már fel, nem volt elég a haltolvajlásból? Az egyesületi vizekben, hogy ha szétnézünk, a darabosabb matuzsálem halak lassan teljesen eltűnnek. Látóképen, Fancsikán hány autó csomagtartója tudna történeteket mesélni az ott befejeződött halsorsokról, ha nem teszünk ellene semmit, ki fogja megvédeni mindezt?! Csak kereshetjük a felelősöket, pedig Mi saját Magunk vagyunk az igazi felelősök. Nem csak a szemétszedésre kellene társadalmi munkákat szervezni, hanem meg kellene talán védenünk azt a természeti kincset, amit még rejtenek vizeink.

 

 

Elgondolkodott már Bárki rajta, hogy ezek a 20 kilós halak hány évtizede élnek az adott vízterületen, hány horgásztól léphettek meg, s okozhattak felejthetetlen fárasztásokat, maradandó emlékeket?!

 

Lassan mindez csak emlék lesz, s unokáink csak fényképről és elbeszéléseink alapján fognak értesülést szerezni arról, hogy mi mindent rejtett valaha az adott vízterület. Ahogy a magán tavakon úgy az adott MOHOSZ vizeken is be lehetne vezetni egy szigorú súlykorlátozást (és az elvihető nemes hal valóban 2 darab legyen). Ha ezen az úton halad tovább akadály mentesen a „bojlis”-nak magát valló horgászok etikusnak éppen nem mondható szabályzata szerintem lassan azt is meg fogjuk érni, hogy a következő versenykiírással fogunk találkozni: Húshorgászok figyelem! Értékes nyereményekkel bojlis versenyt rendezünk!

 

ÉBRESZTŐ! Szerintem, hogy megvédjük mindazt, ami még szüleink és nagyszüleink idejéből a vizeinkben maradtak azt csak egy önzetlen együttes összefogással menthetjük meg. S hogy miért? Ha ők nem vigyáztak volna, minderre most hol lennének a rekordlistás halak?!

 

 

20100710cr03

Pedig milyen jó végig olvasni egy-egy igazi Bojlis horgász sikertörténetét s megnézni a hozzá kapcsolódó képeket. Sajnos már nem merem büszkén mondani, hogy bojlis horgász vagyok, de az elméletem egy cseppet sem változott C&R!!!

 

És nem azért mert így tanultam, hanem azért mert jól esik.

 

írta: fp

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .