Életem során voltam már párszor Anglia fővárosában Londonban. A nyüzsgő nagyvárosban rengeteg helyi nevezetesség van, amit még a tankönyvek is írnak. Vegyük például a „Tower of London-t”, „Tower-híd / Tower Bridge-t”, „Westminster-palota, Big Ben, Parlamentet”, „Buckingham Palace / Palotát”, „London Eye / Millenniumi kereket”, „Trafalgar Square / Teret”, és ezek között a nevezetességek között tartják számon a piros telefonfülkéket is. Így nem csoda, hogy a cikk címe valami hasonló lett. Gyertek és olvassátok el, milyen két órás horgászatot töltöttünk el a közeli „kislondonunkban”.
Az ötlet, hogy horgászni megyünk hamar megszületett, csak mostanában az előkészület hosszabb mint maga a horgászidő. Elmegyünk ide, elmegyünk oda, majd indulnánk, de még ez meg az kellene. Akár, hogy is nézzük ez sok időt elvesz. De legyen, hogy már meg is érkeztünk. Délután 5 óra van. A normális horgász ilyenkor már megy haza. Ez így is volt az emberek pakoltak is a parton.
Bekevertem az etetőanyagot, amíg a fiúk összeszerelték a botokat. Úszózni jöttünk, még ha a versenyen szereplők a feedert protezsálták is. Egy kiló special-mix (gyümölcsös), egy kis bogárőrlemény, egy kis őrölt mogyoró, nagy szemű CSL pellet és a legtutibb halas pellet, ami meg 12-es méretű se van. Megkevertem bedobáltam, a parttól 20 méterre.
Peca közben felszereltem azért egy feedert is. Amit nem messze a parttól dobtam be. Mondtam Otinak, hogy figyeljen rá, mivel hozzá tettem le legközelebb a cájgot. Kis idő elteltével, arra lettünk figyelmesek, hogy valami csattan a vízben, majd Oti ugrik és elkapja a bot végét.
Lassan lebukik a nap a fák mögött és ezt nem a hőmérséklet hirtelen csökkenése, hanem a szúnyogok inváziója is jelezte. Elkezdtem pakolni, de jött Oti, aki még a végére a dugós pecával is akasztott egy pontyot. Elég gyorsan eltelt ez a két óra, amit ténylegesen horgásztunk. Azonban meglepően tapasztaltuk, hogy a fogásunk nagyon jó volt. Remélem ilyen maradsz Böbe.
