Helyszín: Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Víz típusa: Tározó Vízterület: 190 (ha)

Megközelíthetőség, útvonalleírás: 26 sz. főúton Miskolcról Sajószentpéterre, majd a városba érve jobbra a 27 sz. főútra kanyarodva Szendrőn át Szalonnára, ahol jobbra (Rákóczi- és Petőfi utca) kanyarodva érjük el a tározót.

Fogható halak: ponty, amur, csuka, süllő, harcsa, keszeg, kárász, balin, busa

Leírás: Van benne sok keszeg, de akik Pontyoznak azok is jó mennyiséget foghatnak. Ragadozó halak közül a harcsa nagyon elszaporodott, de balin is van benne bőven, csukát és süllőt inkább csak télen lehet megakasztani. Compót, kárászt és kősüllőt nem olyan sokat lehet kifogni, de azért van benne.

A Cserehátban eredő Rakaca-patakot a hatvanas évek elején kezdték felduzzasztani, nem sokkal a Bódvába torkolása előtt, Szalonna község határában. A tározó ipari célokat szolgált és elsősorban Kazincbarcika kiszolgálásra létesült (néhány esetben, az ivóvíz utánpótlást is innen oldották meg). Így született meg hazánk legészakibb fekvésű, nagy felületű állóvize, egészen pontosan víztározója.

Rakacai víztározó

A Rakaca – mármint a patak – állandó, viszonylag bő vízhozama még a kánikulákban sem engedte apadásnak indulni a tavat. Friss, tiszta vize pedig kimondottan jó hatással van a vízi élővilágra, hiszen itt még soha nem láttak halpusztulást, és soha nem tapasztaltak más, hasonló problémákat. A víz minőségére jó bizonyíték az itteni süllő populáció is.
A patak eredeti medre, valamint a meder mentén nőtt hajdani fák remek horgászhelyeket jelentenek. Az akadókból jó párat találhatunk szerte a víz alatt, igaz elszórtan. Ezek a helyek és a mély részek azonban egyaránt csak csónakkal közelíthetők meg.

A partról is elérhetők viszont ígéretes helyek. Bárhol üljön le az ember, mindig jó esélye van a halfogásra.
Az utóbbi évekre elszaporodó, így a sekély vizeket szinte teljesen birtokba vevő nádas úgyszintén kiváló horgászhely – csónakosoknak, partiaknak egyaránt. A víz itt egy méteres vagy még ennél is több lehet, a halaknak nem is kell mélyebb, gyakran bóklásznak a nád szegélyzónájában – ezt a helyiek azonban csak mostanában kezdték kihasználni, s manapság egyre többen el sem mozdulnak a nád elől.

Maga az átlag négyméteres víz azonban nem mondható túl mélynek – noha klasszikus völgyzárógátas, hegyvidéki víztározóról van szó. Igaz mivel az itteni dombok laposabbak, így a patakvölgyek sem futnak meredeken, mélyen, a
nyáron könnyen felmelegedő víz jelenségén tehát
nincs mit csodálkozni.

A fenék kemény – természetesen bizonyos helyeken vastagabban ülepszik le az iszap, de nem ez a jellemző.