Keleti főcsatorna

A XIX. századi Tisza szabályozása után szükség volt a Hajdúhát elegendő öntözéséhez való vízmennyiség pótlására. 1863-tól egészen 1941–ig elhúzódó döntés alapján az 1956-ban átadott, a Tiszából Tiszalöknél ágázó Keleti –főcsatorna 109,8 kilométernyi szakasza Bakonszegnél ömlik a Kálló-éren keresztül a Berettyóba. A Polgári úti hídnál vízparti üdülő házak sorakoznak.

Növényzetére jellemző teljes hosszon a padka növényszegélye, mely nád, harmatkása, az alsó szakaszon különböző gyékényfajokból tevődik össze. A víz átlagos mélysége 3- 4 m, szélessége 25-30 m közötti. A Tiszától Balmazújvárosig hajózható, de legfeljebb 13 km/ h sebességgel közlekedhetnek a járművek. 2004. évi beruházás befejezésével csónak kikötő épül a csatornán, mely újabb lehetőségeket nyújt a víz kedvelőinek.

Engedélyezett a horgászat (jegy váltása ellenében),jellemző természetes és telepített halfajták: ponty, busa, amur, süllő, harcsa, kárász, keszegfélék, bodorka, compó, dévérek, fenékjáró küllő, s a harcsa.

Kezelő:
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Horgászszövetség, Hajdú-Bihar Megyei Horgászszervezetek Szövetsége

Víztípus: csatorna

Terület (ha): 227 (98km hosszú)

Fenékviszonyok: agyagos

Növényzet: nádas, sásos, fűzbokros, harmatkása, gyékény, gyökerező- és lebegő hínárállományok

Halak:
42 faj pl. csuka, ponty, amur, harcsa, süllő, balin, márna, szilvaorrú keszeg, paduc, magyar bucó, kősüllő, lápi póc, széles kárász, réti csík, bodorka, karika-, vörösszárnyú keszeg, dévér-, bagolykeszeg, ezüstkárász, busa, amur, compó, harcsa (hajdúnánás-tedeji híd alatti mély részen sok!), balin , fenékjáró küllő