Békalencse (Lemnoideae)

29607825

29607825

Apró vízi növényke, szára rendesen lencse-alakú és nagyságú, levele nincs. Állóvizek, pocsolyák szinén töméntelen mennyiségben úszik s a víz színét zöld lepel gyanánt lepi be.A békalencse felszínen úszó virágos növényke, élénkzöld a színe, széles, lapos lemezkévé alakult a szára. Sarjadzással gyorsan szaporodik és ha elszaporodott, belepi a vizek egész felületét s elzárja a vizet az egészséges és szükséges levegőzéstől.

 

 

Leggyakoribb fajai a kis békalencse, a nagy békalencse és a keresztes békalencse. Mindhárom faj gyorsan növekszik, úszó szőnyeget alkotnak a vízen. Jelentős árnyékoló – ezáltal algásodásgátló – szerepük mellett táplálékkiegészítőként is szolgálnak halaink számára.

 

 

lem min

Napos vagy félárnyékos, szélvédett öblökbe helyezzük. Ha jól érzi magát, gyorsan beborítja a felszínt.

 

 

Elterjedésük, élőhelyük

Ezek apró termetű virágos növényekből, olykor májmohákból álló társulások többnyire az álló vagy lassan folyó, olykor csak ideiglenes vizek felszínét vonják be. Teljesen vízhez kötött, többé-kevésbé azonális társulások, de az egyes fajok más-más éghajlatot kedvelnek: így például a legtöbb Lemna faj, különösen az apró békalencse (Lemna minor) inkább a mérsékelt égöv hűvösebb részén és a hegyvidékeken nő, a Spirodela és a Salvinia nemzetségek társulásai pedig a melegebb (a Kárpát-medencében a síksági) vizekben élnek.Az egész országban elterjedtek a kisebb, nyugodt víztükrökön, főleg az árnyékolt vízfelületeken.A rend a lemnoid (kis, szabadon úszó) és riccielloid (kis, a felszín alatt szabadon lebegő) növekedési típusú fajok társulásait fogja össze. A riccielloid típusú szervezetek és a Ricciocarpus nemzetség fajai a tápanyagban szegény, disztróf vagy gyengén oligotróf vizekben élnek, a lemnoid típusú növények a tápanyagban gazdag vizeket kedvelik.

 

 

Lemna minor1

 

 

Társulásalkotó és karakterfajok

Ezek a pleuszton társulások rendkívül fajszegények. A diagnosztikailag fontos (karakter-) fajok egyúttal társulásalkotó növények is. A felszínen lebegő fajok közül ilyenek:

 

  • apró békalencse (Lemna minor),
  • púpos békalencse (Lemna gibba),
  • keresztes békalencse (Lemna trisulca),
  • bojtos békalencse (Spirodela polyrrhiza),
  • rucaöröm (Salvinia natans),
  • hattyútáp (Ricciocarpus natans),
  • vízidara (Wolffia arrhiza);
  • gyengén alámerült lebegő növény az úszó májmoha (Riccia fluitans).

 

 

A társulások dinamikája

A társulások dinamikáját alapvetően a fajok felépítése határozza meg. A békalencse fajok aerenchymával telt, erősen redukált szervezetek, amelyek a mérsékelt égövben csak ritkán jutnak el a virágzásig. A Kárpát-medencében elsősorban vegetatívan szaporodnak a növénytest bazális csúcsán kiinduló hajtásaikkal, , ezért gyakoriak a nagy kiterjedésű, egyfajú populációk. A Lemna és Spirodela fajok gyökerei elsősorban a lebegő test stabilizálását szolgálják. Mivel a vízidarának és a vízi májmoháknak nincs ilyen szerve, ezért a víz és a szél sokkal erősebben mozgatja őket. A kedvezőtlen időszak átvészelésére az apró és a púpos békalencse a rendesnél kisebb, a vízfenékre le nem süllyedő hajtásokat fejleszt. A keresztes békalencse téli hajtása lesüllyed a fenékre, és ott növekszik tovább. A bojtos békalencse növénytestéből egy morfológiailag és szövettanilag teljesen eltérő áttelelő szervet, úgynevezett kitartórügyet (turió) fejleszt, és ez a fenékre süllyedve több hónapot is átvészelhet.