Tavibéka (Rana lessonae)

20090130tavibeka

 

A Magyarországon előforduló ún. zöld béka fajok – tavi, kis tavi és kecskebéka – közül a legkisebb. A kifejlett állatok testhossza általában 5 cm, testfelépítése megegyezik a másik két fajéval. Jellemzője, hogy combjának hátsó oldala sárgás, narancssárgás színezetű, amely a másik két fajon sosem látható és a combja is rövidebb. Teste felső részének színezete többnyire zöld, apró, elszórt sötétebb barna foltokkal, amelyek a test két oldalán és a combokon is láthatóak. Hanghólyagja fehér, brekegésük a kecskebékáéra emlékeztet.
Európában általánosan elterjedt, hiányzik azonban az Ibériai-félszigetről, Szardíniáról és szinte az egész Balkánról, továbbá a Brit-szigetekről. Skandináviában csak Svédország délkeleti szélén található meg.

 
Általában csak a partig merészkedik, a vizeket nagyobb távolságra sosem hagyja el. A gyors sodrású folyók, patakok kivételével valószínűleg valamennyi hazai víztípusban megtalálható.
Nappal vadászó faj, amely gyakran üldögél a vízparton és napozik. Mint a többi vízi béka fajunknak, a kis tavi békának is gyorsan kiszárad a bőre, ezért ha nem a vízben vadászik, mindig nedves helyen tartózkodik.

 

Nászidőszaka rokonaihoz hasonlóan későn, májusban van. A kis tavi béka rendszeresen kereszteződik a tavi békával és a kecskebékával, illetve azok és saját hibridjeivel. A nőstény összesen 500-5000 közötti petét rak, melyek több, kisebb-nagyobb, a víz alá süllyedő petecsomóban helyezkednek el. Petéiből 7-10 nap alatt fejlődnek ki a moszatokkal táplálkozó ebihalak, amelyek a nyár második felére alakulnak át. Ilyenkor elsősorban a nedves területeken tartózkodnak, a nagyobb vizeket csak később keresik fel. A telet az iszapban töltik, telelőhelyére októberben vonul.

 

Tápláléka elsősorban a vizek közelében mozgó legkülönbözőbb rovarokból áll. A zöldbékák együttesen gyakori fajok, nem veszélyeztetettek.