Sávos szitakötő (Calopteryx splendens)

A sávos szitakötő megtalálható Nagy Britanniától és dél Skandináviától észak Európa nagy részén keresztül, dél Franciaországban, észak Olaszországban, nyugat és dél Svájcban valamint az Ibéria-félszigeten és Algériában, sőt keleten egészen Kínáig is eljut.

 

20090130szitakoto

 

Leginkább gyors folyású, tiszta vízfolyásoknál és folyóknál találkozhatunk vele, azonban megtalálható a lassú folyású vizekben, csatornákban vagy alkalmanként olyan tavakban, amelyek többé-kevésbé iszapos fenekűek. Mindkét nem sok időt tölt a vízparti növényzeten megpihenve, előnyben részesítik a nádasokat és a füves növényzetet a fákkal és bokrokkal szemben.
Hossza 42-48 mm. A hím tora, szárnytöve fémesen csillogó kékeszöld, a potroh kék, és a szárnyakon nagy, fémfényű sötétkék folt van. A nőstény egész teste, szárnya zöldes-aranyos, a szárnyjegye fehéren világít, a lábai szürkésfeketék. Apró legyekre, rovarokra vadászik. A még nem teljesen ivarérett fiatalok egy csoportban maradnak, gyakran egy-egy sáscsomón töltik az éjszakát.

 

Régebben a szitakötőt az ?ördög stoppolótűjének? vagy ?lócsípőnek? nevezték, s egyesek bosszantó lénynek, mások veszélyes állatnak tartották. Sok helyen még ma is gyanakvással tekintenek erre a rovarra, amit a helyi elnevezések is jól jeleznek: ujjvágó, lógyilok, fülvájó vagy szembevizelő. Olyanokat mondanak, hogy a szitakötő mérgező, hogy összevarrja az ember száját, hogy a fülén keresztül az agyába mászik. Hogy megcsíp, megharap. Hogy bárkire balszerencsét hoz ? vagy talán még rosszabbat is.  Azonban ez nem igaz, tudni kell, hogy a szitakötők egyáltalán nem veszélyesek, hacsak nem vagyunk szúnyogok – vagy más szitakötők.