Hazánkban elsősorban a versenyző horgászok használják, de lassan újra, eredményességre fogékony hobbihorgászok is ezt a sokszor minden más módszernél jobb eszközt, különösen a keszegfélék, de olykor a ponty , márna fogására is (a legnagyobb rakóssal kifogott hal 23 kg-ot nyomott, ponty volt).A rakós botok (angolul: long pole, németül: steckrute) kétféle kivitelben készülnek : a "put in" (belerakni) és a "put over" (fölérakni, rárakni) megoldásban.Továbbiakba n a két típust "PI" és "PO"- val jelöljük.

A "PI" a régebbi megoldás, itt a felső bottag kerül az alsóba.A "PO" típusú botnál a felső tag fogadja be az alsó tagot.Manapság kizárólag az utóbbi megoldással készítik a rakós botokat.Magyarázata abban keresendő. hogy így a legalsó tagot- a fogó véget- kisebb átmérőjűre lehet készíteni, ami a fogást könnyebbé teszi és súlymegtakarítással is jár.Az is előny, hogy a "PO" botoknál a használatban megkopott csatlakozások nem vállnak lötyögőssé, mint a korábbi "PI" típusoknál, legfeljebb 1-2 m-rel nagyobb fedéssel csatlakoznak egymáshoz.A rakós bot tagjainak játék nélkül és biztonságosan kell illeszkedniük, ugyanakkor a tagoknak egymástól könnyen széthúzhatónak kell lenni, hogy rövidített szerelékkel problémamentesen horgászhassunk.A "PO" botoknál kétféle rendszert követnek: vagy az összes bottag "PO" rendszerű, vagy a csúcsrész (spicc) 3-4 tagja teleszkópos kivitelű.Mivel a horgász 3 tagnál csak ritkábban bontja rövidebbre horgászat közben a botot, utóbbi célszerűbbnek tűnik.

Az első "roubasienne"-ek üvegszálas anyagból készültek, vastagok nehezek, lágyak voltak.Ezért 9 m-nél hosszabbakat nem is igen készítettek, mert a bot belógása, lágysága hosszabb méretben már használhatatlanná tette volna.A botspicc vízszintestől mért eltérése, a bot használhatóságának legfőbb feltétele.

Minél kisebb, annál jobb anyagból készült a bot, annál merevebb, annál könnyebben használható.A lágyvégű bot – legyen az bármilyen könnyű – lehetetlenné teszi a hatékony bevágást.Bevágáskor ugyanis a horgász felfelé irányuló mozdulatra a spicc tehetetlenségétől fogva először lefelé mozdul el, s csak ezután felfelé a helyes iránybaAzonos hossz mellet még akkor is jobb használati értékű a rakós bot, amelynek csekélyebb a belógása, ha súlya a lágyabb botét 20-25 %-kal meghaladja.

A belógásért elsősorban a bot anyaga a felelős: minél jobb minőségű az alkalmazott carbonanyag és azt minék korszrűbb technológiával alakították ki, annál kisebb.A botanyag kialakítása, az alkalmazott anyagok részaránya, valamint a bonyolult technológia az egyes cégek féltve őrzött titkai.a tiszta carbonszálakat különböző anyagokkal keverve, a tiszta carbonanyag tulajdonságait mmég előnyösebben lehet befolyásolni.A drágább botoknál így próbálkoztak boronnal, kevlarral, whiskerrel, lítiummal stb.A közepes árfekvésű, vagy a kifejezetten nagy igénybevételnek kitett rakós botoknál az üvegszálat si alkalmazzák.A botanyag kialakításakor hosszanti szálakat ágyaznak műgyantába és ezekre spirál alakban több rétegben carbonszalagot csavarnak, olykor ellentétes irányban ( "crosswind" megoldás).A bottagok különböző méretű kúposításával és a bottagok falvastagságának variálásával különböző viselkedésű botokat lehet kialakítani.Ezt a nehéz munkát manapság számítógépek segítségével végzik ; egy – egy típus végleges kialakítását komoly tervezői, mérnöki munka előzi meg.Emellet a híres cégek (Browning, Daiwa, Garbolino, Lerc, Maver, Milo, Shimano, Trabucco stb.) a prototípust a legismertebb versenyhorgászoknak adják, hogy ők gyakorlatban teszteljék a botot a tömeggyártás megkezdése előtt.

A fentiek ismeretében megérthetjük, miért olyan magas a jó rakós bot ára.Sajnos éppen a rakós bot esetében a legfontosabb, hogy jó minőségűt (s ennek megfelelően drágát) vásároljunk.Egy metchbotnál vagy rövidebb spiccbotnál jóval kevésbé érzékelhető a minőségkülönbség, a rakósnál viszont (különösen ha 13 vagy 14,5 m-eset vásárolunk), azonnal feltűnik a súlykülönbség, a fejnehézség, a belógás, a vastag fogóvég.Ezért, ha gyakran használjuk, feltétlenül érdemes meggondolni a drágább, jó minőségű gyártmány beszerzését, különösen, ha versenyzési célokra használjuk.A versenyző horgásznak ezenfelül célszerű még 3-4 "topset" (a felső 3-4-5 bottag) beszerzése, hogy a változó körülményeknek megfelelően, vagy a szerelék elvesztésekor gyorsan szereléket válthasson.Manapság sok rakós bothoz alaptartozék a kb. félméteres toldó a fogóvéghez (ún.: nyúlfarok), mely a spicc visszavágásakor keletkező hosszcsökkenést hivatott pótolni.Meg kell említeni az ún.: "power-topseteket" is (általában 2-3 tagból állnak), melyek csúcsrészeeleve vastagabb, hogy vastagabb gumihoz kevesebbet kelljen visszavágni.

A rakós botok a halfogó versenyzők legfontosabb eszközei, nélküle a modern versenyhorgászat elképzelhetetlen.Mint mindennek, a rakós botnak is megvannak a maga előnyei és hátrányai.Ellenzőinek legfőbb érve, hogy kapitális halat nem lehet vele fogni.Ez természetesen a szerelék finomsága miatt részben igaz, bár a gyakorlottabbak sikeresen szákba terelik a 4-5 kg-os pontyokat, vagy a 3 kg-ot meghaladó márnákat.Kapitális halakra más felszereléssel kell horgászni.Fehér halakra, keszegfélékre azonban az egyik legeredményesebb eszköz, a szereléket megerősítve pedig az átlagosnál nagyobb pontyok is biztonságosan kifoghatók.További ellenérv, hogy a rakós horgásznak sok holmit kell a partra cipelnie: horgászülést, etetővödröket, görgőt stb. szintén megállja a helyét.Vizsgáljuk meg azonban részletesebben a rakós bot behozhatatlan előnyeit, más módszerekkel szemben.

A rakós bottal nem kell dobni.Az úszós szereléket elegendő csupán a botvégről a vízbe ereszteni.Mivel ezt bármely csekély súllyal megtehetjük, adott esetben akár 0,1 g-os úszóval is horgászhatunk.Erős szél vagy folyóvíz sodrása ellenére úszónkat a bot hosszának megfelelő távolságban egy helyben tudjuk tartani az úszó teherbírásának megfelelő megválasztásával.Az úszó (csali) vezetése a horgász tetszése szerint változtatható: engedhetjük a sodrással, késleltethetjük haladásában (visszatartás), de ha akarjuk, meg is állíthatjuk egy helyben.Ezeket a műveleteket anélkül variálhatjuk, hogy az úszó a folyóvízben kisidródna, csalival ellátott horgunk, mindig az etetés vonalában marad.Ez – tekintve a rakós botok hosszúságát – 9,5-14,5 m között – általában elegendő ahhoz, hogy a legtöbb folyóvízben a part rézsűjének a végét megtaláljuk.Ha a rézsűt fenékmérés alkalmával közelebb észleljük, ne ragaszkodjunk a teljes bothosszhoz, kényelmesebb néhány alsó tagot nélkülöző rakós bottal horgászni, ha lehet, és az nem megy az eredményesség rovására.A szerelékek vékony zsinórjai ( a várható halaknak megfelelően 0,18-0,06) a kapások valószínűségét megsokszorozza, kapástalan időszakban a ponty is csupán a 0,08- as előkén lévő horgot veszi fel.További előny, hogy a horgász a kapásokat maximálisan kitudja használni, mert a bevágás iránya szinte teljesen merőlegesen ha a horogra, az akadás csaknem 100%-os.