Vágó durbincs (Gymnocephalus cernuus)

vagodurbincs

 

Jellemzői:
Teste megnyúlt, mérsékelten magas, oldalról összenyomott. Feje és lekerekített orra aránylag hosszú, a szeme nagy. Csúcsba nyíló szája kicsi, fölső állkapcsának vége nem ér a szem alá. Hátúszója hosszú és magas. Elülső részében 11-16 tüske, a hátulsóban 11-15 elágazó sugár számolható. Az úszó hátulsó részének a széle közel egyenes, és ha a vonalát meghosszabbítjuk, az hegyes szögben metszi a faroknyelet. Farkalatti úszója rövid, 5-7 osztott sugár található benne. Hasúszói előre tolódtak, szinte egy vonalban kezdődnek a mellúszókkal. Pikkelyei közepes nagyságúak, számuk a fölfelé ívelt oldalvonalon 35-40. Színe barnászöld, apró, szabálytalanul elszórt sötétbarna foltokkal tarkítva. Kis növésű halunk, jól fejlett példányai sem haladják meg a 10-15 cm hosszúságot.

 

Élettani sajátosságok:
Táplálékbázisa alapján az insectivor/invertivor táplálkozási guildbe és a bentikus táplálkozási habitat típusba sorolható. Az ivadékgondozó fito-litofil szaporodási guildbe tartozik.

 

 

Élőhely:

Élőhelye a domb- és síkvidéki vízfolyások iszapos területei, de megtalálja életfeltételeit a vízfolyásokhoz kapcsolódó holtágakban, állóvizekben is, ennek megfelelően az eurytop kategóriába sorolható.

 

Elterjedés:
Az euroszibériai faunakomplexum euribionta csoportjának tagja, Csak Európa északi és déli peremterületein nem található meg.

 

Természetvédelmi státus:
Mind európai, mind hazai állományai biztonságban vannak. Hazánkban őshonos és elterjedése alapján tömeges.

 

Halászati hasznosítás:
Apró méreténél fogva halászati és horgászati jelentősége nincs, habár húsa a süllőéhez hasonló ízű. Olyan vizekben, ahol sűrű állománya él, a ragadozók nagy mennyiségben és szívesen fogyasztják.