Vágó csík (Cobitis elongatoides Bacescu)

Vágó csík (Cobitis elongatoides Bacescu) VÉDETT!

vagocsik

 

Jellemzői:
Teste nyúlánk, oldalról szalagszerűen összenyomott. Feje kicsi és oldalról ugyancsak lapított, orra hosszú és domború, a hegye tompán lekerekített. Szeme valamivel nagyobb, mint a többi csíkunké, alatta egy hátra irányuló és fölmereszthető csonttüske található. Alsó állású száját húsos ajkak határolják. Rövid bajuszszálai közül 4 a felső állkapcson, 2 a száj szögletében helyezkedik el. Hátúszójában 6-7, farkalatti úszójában 5-6 elágazó sugár van. Farokúszójának vége megközelítőleg egyenes. Sem pikkelyei, sem az oldalvonala nem látható. Hátát nagyobb sötét foltok, oldalát hosszanti sávok mintázzák. Felül egy apró pettyekből, alább egy nagyobb foltokból, ez alatt ismét apró pettyekből, végül legalul ismét egy nagy foltokból álló sor húzódik, de az a rend a test vége felé felbomolhat. Kis növésű faj, a legnagyobb példányok mérete 10-15 cm.

 

Élettani sajátosságok:
Férgek, puhatestűek, rovarlárvák és más fenéklakó élőlények mellett bomló szerves anyagokat is fogyaszt. Már kétévesen ivaréretté válik. Íváskor a ritkás növényzetű nyugodt vizeket keresi fel. A nőstények 500-1500 db. 1,5 mm átmérőjű ikraszemet raknak le, amelyek megtermékenyítésében 2-3 hím vesz részt. Szaporodásuk áprilistól júniusig tart.

 

Élőhely:
Élőhelye elsősorban az alföldi mocsaras vízterek, de azok mellett megtalálhatóak populációi a legtöbb dombvidéki és alföldi vízfolyásban, valamint állóvízben. Emiatt a nemzetközi szakirodalom az eurytop kategóriába sorolja. Saját álláspontunk az, hogy a faj sokkal inkább a limnofil kategóriába tartozik, mivel élőhelyét a vízfolyásokban is mindig az iszapos, pangó vizű mikrohabitatok képezik. Ennek megfelelően a bentikus táplálkozási habitatba sorolható, táplálék összetétele alapján detritivor. Szaporodása is a vízi növényzethez kötött, a nem ivadékgondozó fitofil szaporodási guildbe sorolható

 

Elterjedés:
Az euroszibériai faunakomplexumhoz tartozik, palearktikus elterjedésű faj, amelynek az egyes vidékeken igen sok alfaja létezik. Az utóbbi években egyre inkább elfogadott az az álláspont, hogy alfajait fajkomplexként kezelik, C. elongatoides néven. A Duna vízrendszerében őshonos.

 

Természetvédelmi státus:
Szerepel a Berni Konvenció III. és a Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében. Hazánkban a legtöbb dombvidéki és alföldi víztérben kisebb állományai megtalálhatók. Hazánkban is természetvédelmi oltalom alatt áll, a ritka kategóriába sorolható.

 

Halászati hasznosítás:
Mint a ragadozó fajok tápláléka lehet jelentősége.