Réti csík (Misgurnus fossilis) VÉDETT!

Jellemzői:
Teste hosszan megnyúlt, izmos, oldalról kevéssé lapított. Feje és szeme kicsi, orra hosszú és kúpos, a végén lekerekített. Szája kicsi és alsó állású. Húsos ajkain összesen 10 bajuszszál található, melyek közül 6 a fölső, 4 kisebb az alsó állkapcson helyezkedik el. Rövid hátúszójában 5-7, hasonló méretű farkalatti úszójában 5-6 elágazó sugár van. Hát- és farokúszójának széle szabályosan lekerekített. Apró pikkelyei alig észrevehetők, nem számolhatók, de az oldalvonala teljes. Háta sötétbarna, oldalán hosszanti csíkok futnak végig, melyek közül a középső barna, a fölötte és alatta lévő pedig okkersárga. Csíkjaink közül a legnagyobb, 30 centinél hosszabb is lehet.

Élettani sajátosságok:
A lárvák külső kopoltyúbojtjai, illetve az idősebb halak béllégzése lehetővé teszi számukra az oxigénszegény viszonyok elviselését. Stagnofil, az extrém környezeti adottságú kisvizek karakter faja, egyaránt előfordul mocsaras és lápos területeken. Elsősorban apró fenéklakó állatokkal táplálkozik, de jelentős mennyiségben fogyaszt különböző növényi részeket és szerves törmeléket.

Élőhely:
A réteknek is nevezett, tavasszal vízzel borított, de szárazság idején nagyrészt kiszáradó mocsarak jellemző hala. Előfordul azonban a sekély tavakban, öreg holtágakban és iszapos csatornákban, valamint a nagyobb folyók dévér zónájában , illetve a kis folyók sügérzónájában is. Utóbbiaknak főként a hullámtéri gödreiben található meg, a főmederben ritkán.

Elterjedés:
Banarescu az euroszibériai faunakomplexum termofil csoportjához sorolja. Elterjedési területe Franciaország és a Volga közötti terület. Hiányzik azonban Észak- és Dél-Európából.

Természetvédelmi státus:
Európában a fenyegetett fajok között tartják nyilván, több országban az eltűnő, veszélyeztetett és ritka kategóriába sorolható. A Berni Konvenció III., és a Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében szerepel. Magyarországon a vízrendezések, vízügyi kezelések következtében állományai lecsökkentek. Előfordulási adatainak hiánya azonban részben az élőhelyként alkalmas vízterek kutatottságának hiányát is jelzik. Védett.

Halászati hasznosítás:
Régen nagy mennyiségben fogyasztották, a halászat egy külön ága a csíkászat foglalkozott a gyűjtésével. A vízrendezések óta, élőhelyeinek megfogyatkozása miatt e faj állományai is visszaszorultak.