Petényi márna (Barbus peloponnesius) VÉDETT!

Jellemzői:
Megnyúlt, hengeres testű hal, a feje kúpos, a farok része oldalról enyhén összenyomott. Orra hosszú, túlér a száján, szeme közepes nagyságú. Alsó állású, ívelt vonalú száját vastag, húsos ajak övezi. Fölső állkapcsának elején 2 rövidebb, szájszögletében 1-1 hosszabb bajuszszál található. Hátúszójában az elágazó úszósugarak száma 8, az úszó nem tartalmaz fogazott csonttüskét. Farkalatti úszójának alapja rövid – mindössze 5 osztott sugár támasztja -, de hátrasimítva a vége megközelíti vagy eléri a farokúszó tövét. Pikkelyei elég aprók, számuk az oldalvonalon 51-56. Színezete sárgásbarna, szabálytalanul elszórt sötétebb foltokkal, alsó úszói piszkos sárgák

Élettani sajátosságok:
Vegyes táplálékon él, a mederfenéken található rákok, rovarlárvák és csigák mellett fölszedegeti a vízbe hulló magvakat és rovarokat, sőt az elpusztult élőlények maradványait is. Ivarérettségét a harmadik életévében éri el. Az ikraszám egy-egy nősténynél mindössze 1-2 ezer, a szemek átmérője 1,5-2 mm. Ívása a kisebb-nagyobb folyóvizek kavicsos-sóderes részein több részletben megy végbe, ezért májustól júliusig elhúzódik.

Élőhely:
Tipikus folyóvízi hal, ezen belül is a sebesebb sodrású vizek lakója. Elterjedésében a vízfolyás mérete nem meghatározó. A nagyobb folyóknak elsősorban a pérzónáját jellemzi, de előfordul a pisztráng-, a paduc – és a márnazónában is. A kisebb vizek közül a hegyi patakokban gyakoribb, az alföldre futó hegylábi vízfolyásokban ritkább.

Elterjedés:
A faj törzsalakja Görögország déli részén honos. A nálunk élő faj elterjedési területének központja a Duna medencéjére esik, ebből következően őshonos halunk.

Természetvédelmi státus:
A magyarországi természetvédelem fokozottan védett fajként tartja számon. A Berni Konvenció II. és V. függeléke, valamint a Washingtoni Egyezmény hatálya alá tartozik.

Halászati hasznosítás:
Mivel a magyarországi halfauna bennszülött igen ritka faja, gazdasági jelentősége nincs.