Kecsege (Acipenser ruthenus)

Jellemzői:
Teste megnyúlt, orsó alakú, kifejezetten az áramló vizek fenék zónájához alkalmazkodott. Testét öt sorban meghatározott számú vért védi a háti, oldal és hasi tájékon. Feje jellegzetesen megnyúlt, ormányban végződik. Szája alsó állású, az alsó ajak középen megszakított. Bajuszszálai rojtozottak, hátrasimítva elérik a felső ajkat. Farok úszója részaránytalan, ún. heterocerk, a sötét úszók szegélye fehér. A test színe a háton szürkés, szürkés-barna, a has sárgás. A törzshossz ritkán haladja meg a 60 cm-t.

Élettani sajátosságok:
A kecsege egész életét édesvízben tölti, a többi tokfélétől eltérően nem jellemző a szaporodási vándorlás a tenger és az édesvíz között. Szaporodása 7 °C vízhőmérséklettől kezdődik, április-június között. Táplálékát elsősorban a fenéken lakó gerinctelen ízeltlábúak – Gammaridae, Chironomidae, Ephemeroptera, Odonata – (zoobentosz) alkotják.

Élőhely:
Élőhelye a nagyobb vízfolyások márna szinttájú szakaszától – ahol a víz sodrása viszonylag erős, az aljzat kavicsos-sóderes, vagy homokos – az alföldi, dévér szinttájú szakaszáig, ahol a meder anyag túlnyomó részt kemény, agyagos. Kedveli az áramló vizet, fenéklakó.

Elterjedés:
Elterjedési területe a Nyugat-Szibériai folyóktól – Jenyiszej, Ob – a Dunáig tart. Eredetét tekintve pontusi faj. A Duna vízrendszerébe a jégkorszak után hatolt. Magyarországon őshonosnak tekinthető. Nagyobb vízfolyásaink márna szinttájú szakaszain megtalálható.

Természetvédelmi státus:
A Magyarországon előforduló tokfélék között a leggyakoribb, azonban állományai élőhelyének vízminőségi romlása, valamint az ívásra alkalmas szakaszok eltűnése miatt egyre csökkenők. Ennek ellenére hazai természetvédelmi szempontú védettsége nincs. Szerepel ugyanakkor a Washingtoni Egyezmény II., a Berni Egyezmény III. és az Élőhelyvédelmi Irányelv V. függelékeiben.
 

Halászati hasznosítás:
Nagyobb folyóink halászzsákmányában korábban jelentős szerepet töltött be. Fogása mára inkább értékessége miatt jelentős. Intenzív rendszerekben történő nevelése növekvő. Ízletességének, szálka nélküli húsának köszönhetően a horgászok körében is népszerű. Telepítése azonban nem képes természetes állományainak fenntartására, ezért élőhelye, különös tekintettel a szaporodó helyek környezeti állapotának javítása rendkívül fontos feladat. A halászati jogszabályok értelmében darab-, méretkorlátozás és tilalmi időszak alá eső faj. A legkisebb kifogható méret 45 cm, fogása március 01. – május 31 között tilos.