Folyami géb (Neogobius fluviatilis)

Jellemzői:
Teste megnyúlt, elöl hengeres, hátsó részén oldalról lapított, a magassága hátrafelé fokozatosan csökken. Feje széles és vaskos, magasan ülő szemei nagyok, átmérőjük megközelíti az orr hosszát. Fölső állású szája elég nagy, de a hasítéka ferdén fölfelé irányul, ezért szöglete nem éri el a szem elejének vonalát. Két hátúszója közül az elsőben 6 osztatlan, a másodikban 15-18 elágazó sugár van. Farkalatti úszója is hosszú, osztott sugarainak száma 13-15. Farokúszója jól fejlett, a hátsó széle domború. Tapadókoronggá összenőtt hasúszói a mellúszók alatt foglalnak helyet. Apró pikkelyei nemcsak a testet, hanem a tarkót is beborítják, sőt még a szemek közé is előrenyomulnak. Számuk a test hosszában 58-65. Világos, zöldesszürke alapszínét a testoldal közepétől fölfelé szabálytalan sötét foltok tarkítják. Kis testű hal, a nagyobbak hossza 10-12, esetleg 15 cm.

Élettani sajátosságok:
Plankton szervezetekkel, a víz alatti növények élőbevonatával, rovarlárvákkal és puhatestűekkel táplálkozik, de alkalmilag apró ivadékhalakat is zsákmányol. Ivarérettségét 2 éves korban éri el, ívása május-júniusra esik. A hím többnyire egy kő vagy gyökér alatt üreget készít, és a nőstény ennek boltozatára ragasztja kocsonyás nyéllel rögzülő ikráit. Az ikrát és a kikelt lárvákat a hím őrzi.
 

Élőhely:
Eredetileg a tengerparti félsós vizek hala volt, de mivel a sókoncentráció változását jól elviseli, a betorkolló folyók alsó szakaszaira már régen benyomult, az utóbbi évtizedekben pedig hazánkban is megjelent. Tapasztalataink szerint jelentősebb állományai tavakban, holtágakban, a nagyobb folyók dévérzónájában, illetve a kis folyók sügérzónájában alakulhatnak ki. Köves, homokos és iszapos mederszakaszokról, illetve hínáros és növényzetmenetes vizekből egyaránt előkerült.

Elterjedés:
A kessler gébhez hasonlóan ponto-kaspikus elterjedésű faj. Areája a Fekete-tengertől az Aral-tóig húzódik. Itt egyaránt megtalálja élőhelyét a brakkvizekben és a folyók alsó szakaszának édesvizében. A Dunában északi irányú terjeszkedése bizonyított. A Dunán kívül hazánkban több dunántúli tóban is megtalálta élőhelyi feltételeit, így pl. a Balatonban, Deseda-tározóban. A Tisza vízrendszerében a Tisza-tó területéről mutatták ki.

Természetvédelmi státus:
Szerepel a Berni Konvenció III. függelékében.

Halászati hasznosítás:
Közvetlen gazdasági jelentősége nincs, ahol sűrűbb állományi alakulnak ki ott a ragadozók táplálékaként juthat szerephez.