Fenékjáró küllő (Gobio gobio Linnaeus)

Fenékjáró küllő (Gobio gobio Linnaeus) VÉDETT!

fenekjarokullo

Jellemzői:
Teste hengeres, a többi küllőfajénál kissé vaskosabb. Feje kúpos, orra hosszú és lekerekített, szeme aránylag kicsi. Szája alsó állású , a szögletében 1-1 rövidebb bajuszszál található. Hátúszójában többnyire 7, farkalatti úszójában 6 elágazó sugár van. Úszói közül a hát- és a farokúszó erősen pettyezett. Faroknyele magas, azaz a legkisebb magassága is nagyobb, mint az anális úszó alapja mögött mért vastagsága. Végbélnyílása vagy egyenlő távolságra van a hasúszó tövétől és a farkalatti úszó kezdetétől, vagy az utóbbihoz esik közelebb. Pikkelyeinek száma az oldalvonalon 40-45. Nagyobb példányainak hossza 10-15, maximum 20 cm.

 

Élettani sajátosságok:
Táplálkozási habitat alapján a bentikus fajok közé sorolható. Táplálékát apró törmelékek teszik ki, ennek megfelelően a detritivor csoportba sorolható. A faj a nem ivadékgondozó pszammofil szaporodási guildbe tartozik.

 

Élőhely:
Igazi élőhelyét a hegy- és dombvidéki patakok, valamint a kis folyók domolykózónája jelenti. Ennek megfelelően a hegyvidéki és a dombvidéki vízfolyások őrszem faja. A nagyobb folyókban bárhol előfordulhat, és állóvizekben is megél, de ritka.

 

Elterjedés:
Az euroszibériai faunakomplexum euribionta csoportjának faja, palearktikus elterjedésű. Magyarországon a négy küllő faj határozási pontatlansága miatt régebbi előfordulási adatai bizonytalanok. De az mindenesetre elmondható, hogy a Magyarországon több mint száz helyről vannak előfordulási adataink.

 

Természetvédelmi státus:
Hazai állományai visszaszorulóban vannak, vélhetően a halványfoltú küllő terjeszkedése következményeként. Védett fajunk.

 

Halászati hasznosítás:
Halászati jelentősége legfeljebb, mint a ragadozó halak tápláléka lehet.