Fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix)

Jellemzői:
Teste megnyúlt, közepesen magas, oldalról lapított. Feje viszonylag nagy, orra rövid, szája kicsi és felső állású. Fejéhez képest kicsi szeme szokatlanul alul helyezkedik el, a száj szögletéből húzott vízszintes átmegy rajta. A hasúszóknál hátrább kezdődő hátúszójában 6-7 elágazó sugár van. Farkalatti úszója hosszú, a széle homorú, osztott sugarainak száma 12-14. Hátrasimított mellúszói nem érik el a hasúszók tövét. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 110-124. A hal hasoldalán, a toroktól a végbélnyílásig egy jól látható él húzódik. A halak színe ezüstös, nem márványozott. Nagyobb példányainak hossza 50-70 cm, de 1 méternél nagyobbak is előfordulnak.

Élettani sajátosságok:
Kötődik a nagyobb vízfolyásokhoz, mivel ikrája pelagikus, vagyis az áramló vízben sodródva kel ki. Elsősorban fitoplanktont, azaz parányi lebegő algákat fogyaszt, de sok szerves törmeléket és zooplanktont is eszik. Táplálékát a kopoltyúívek belső oldalán kialakult szűrőkészülék segítségével gyűjti össze a vízből.

Élőhely:
Eredeti hazájában a nagy folyók lakója. Tavasszal a folyók fölső szakaszaira vonul, ahonnan ívás után visszatérve, az elöntött ártér táplálékban gazdag, sekély vizeibe húzódik. Hazai tapasztalatok szerint a fehér busa jól alkalmazkodik a különböző környezeti viszonyokhoz. A közepes és nagyobb folyókon kívül jól fejlődik a kisebb és nagyobb tavakban, a víztározókban és a holtágakban is. Hazai szaporodása a Tiszában és a Balatonban is bizonyított.

Elterjedés:
A kelet-ázsiai faunakomplexum tagja, eredeti elterjedési területe Kína nagy folyóinak vízgyűjtő rendszerére terjed. Több kontinensre is betelepítették.

Természetvédelmi státus:
A faj mivel az 1960-as évek elején került hazánkba, nincs természetvédelmi jelentősége. Hazánkban Guti (1994) természetvédelmi értékrendszerében az exotikus (introduced ) fajok kategóriájába sorolta.

Halászati hasznosítás:
Fontos haszonhalunk, ugyanis zömmel olyan táplálékot – planktonikus algákat – alakít át halhússá, amelyet őshonos halaink nemigen fogyasztanak. Tógazdasági termelése a ponty mögé zárkózott fel, természetes vizekbe azonban nem telepíthető mivel nem őshonos Magyarországon. Nagy gondot jelent, hogy a régebben természetes vizekbe betelepített állományok visszafogására nincs igazán megfelelő módszer.