Angolna (Anguilla anguilla)

Jellemzői:
Teste hengeres, a farok rész fokozatosan ellaposodó. Feje kicsi, felülről enyhén lapított, idomul a kígyószerű testformához. Szeme kicsiny, szája viszonylag nagy, középállású. A zsigeri koponya több csontja is hegyes fogakat visel. A hát-, farok- és farokalatti úszó egységes hát-hasi úszószegéllyé olvadt össze, hasúszója hiányzik. Testét parkettaszerűen igen apró pikkelyek fedik, amelyek nem emelkednek ki a pikkelytokból, bőre jellegzetesen igen nyálkás. Színe az életkortól és az ivari érés stádiumától függően változik. A fiatal példányok olajzöld színűek, később jellemzően barnás, majd ezüstös színűvé válnak.

Élettani sajátosságok:
A tengerben kikelt lárvák, amelyeket fűzfa-levél alakjukról neveztek el, a Golf-áramlat segítségével sodródnak az Atlanti-óceán nyugat-európai partjai felé. Ekkorra kialakul hengeres formájuk, ezt az időszakot – mivel testük áttetsző – üveg angolna – stádiumnak hívják. Az 5-10 cm hosszú üvegangolnák már az édesvízben pigmentálódnak. Ivarérésük nem determinált, azt a megfelelő környezeti adottságok indukálják, így akár 10-15 évig is elhúzódhat. Az ivarérett angolnák táplálkozásukat fokozatosan beszüntetik, és elindulnak ívási területük felé. Alapvetően ragadozó, azonban az adott víztér táplálékkészletéhez jól alkalmazkodik, táplálékát kisebb halak, fenéklakó gerinctelen szervezetek képezik. Éjszaka aktív.

Élőhely:
Az édesvizekben a csendes, vízi növényzettel benőtt, homokos, iszapos aljzatú területeket részesíti előnyben. Ennek megfelelően a vízfolyások márna szinttájától lefelé megtalálja életfeltételeit.

Elterjedés:

Holarktikus, természetes areája az egész európai kontinensre kiterjed, ezen túl megtalálható észak-Amerika és Ázsia azon vizeiben is, amelyek közvetlen, vagy közvetett összeköttetésben vannak az Atlanti-Óceánnal. Katadrom faj, azaz a faj életét a kontinentális vizekben tölti, ivaréréskor szaporodási vándorlásba kezd, és a tengerben ívik. Az angolna szaporodása a Sargasso-tengerben történik, ahonnan a lárva 3 éves vándorlás után jut az európai édesvizekbe. A Földközi-tengerbe, illetve azon keresztül a Fekete-tengerbe ritkán kerül be. Ennek ellenére szórványos Duna-medencei jelenléte természetes jelenség, vagyis a faj őshonosnak tekinthető. Ezt bizonyítja több középkori leírás, valamint az a tény, hogy kis számban megtalálható a Fekete-tenger más folyóiban is (Dnyeper, Dnyeszter).

Természetvédelmi státus:
Európai állományai természetvédelmi szempontból biztonságban vannak. Magyarországon jelenlegi állománynagysága a 60-as évek óta történő rendszeres telepítések következménye. Így hazai elterjedésük a telepítéseknek megfelelő.

Halászati hasznosítás:
Zsíros, ám szálkátlan húsa Magyarországon már a középkorban ínyenc csemegének számított, feltételezhetően az első telepítéseket is ekkor végezték. A telepített természetes vizekben kisebb mennyiségben szerepel a halászzsákmányban. Emellett intenzív rendszerekben nevelik. Elsősorban füstölve finom.