Növényi eredetű csalik

A gabonamagvak közül, jelentőségét tekintve, a kukoricát a búza követi. Különösen az áztatott búza kiváló keszeg- és pontycsali. Az sem baj, ha áztatás közben a mag csírázásnak indul. Ezt különösen szeretik a halak, mert számukra vitaminforrást is jelent. A főtt búza jelentősége és eredményessége elmarad az áztatott búzáétól.

 

A keskenyebb árpamag áztatva, csíráztatva vagy főzve kiváló csali. Mindkét csalétek a keszegezéshez is használható, de ha a horogra többet tűzünk, akár pontyozhatunk is árpával.

 

1104fottrizs

 

Keszegezéshez való csali a főtt rizs. Etetésre is használható. Szintén keszegezéshez használják a puffasztott rizst; ez levegőtartalmánál fogva lebegésben tartja horgunkat. Hátránya, hogy elázva a keszegek könnyen ?lenyalják” a horogról.

 

A csillagfürt fehérjedús magját igen jól hasznosítja a hal. Két változata közül (édes és keserű csillagfürt) az utóbbival csak a halakat takarmányozzák, mivel más állatokra mérgezőén hat. Zöld állapotban vagy megfőzve egyaránt használható csali és etetőanyag. A ponty mellett felveszi az amur is. Nagyságánál fogva a keszegezéshez kevésbé alkalmas. A szárított, őrölt csillagfürt keszegnek való etetőanyagok adaléka lehet. Gyurmaadalékként is használják.

 

1104borso

 

A zöldborsó ugyancsak jó csali. Pontyozáshoz, amurozáshoz egyaránt megfelel. Friss állapotban vagy konzervből kiemelve használatos. Ha főzve kínáljuk a halnak, vigyázzunk, nehogy a túl sok főzés hatására megkeményedjék, mert a kemény borsót már nem lehet horogra tűzni. A száraz borsóból nyerhető liszt etetőanyaghoz adagolható.

 

A kendermag elsősorban keszegcsaliként jön számításba. Olajtartalmánál fogva kitűnő távcsali. Különösen a bodorka és a vörösszárnyú keszeg kedveli. A horogra főtt állapotban kerül. Etetőanyagként az enyhén pirított, durván összetört magvakat kínáljuk halainknak. A csaliként használt kenyérgyurmába is belegyúrhatunk néhány szemet. Ha etetőanyagként használjuk, vigyázzunk, nehogy túladagoljuk.

 

Hasonlóan olajtartalmú a mustármag. Elsősorban keszegezéshez ajánlható. A vetőmagboltban beszerzett magokat néhány órára beáztatjuk, majd kb. 20 percig főzzük serpenyőben. Amint a mustármag egyik oldala megfehéredik, néhány kanállal kivesszük a horogravalót. Az etetésre szánt magvakat további 10?15 percig főzzük. Ha a horogra szánt magot bal kezünk mutató- és hüvelykujjával összenyomjuk, a héj kifehéredett oldala kinyílik. Ebbe a repedésbe szúrjuk a 18 ?20-as, hosszú szárú keszegezőhorgunkat. Etetőanyagként az úszó köré csak néhány szem magot szórunk.

 

Az olajosmagvak közül etetőanyagként használható keverékben a pörkölt földimogyoródara, a pirított és őrölt repce- és napraforgómag.

 

A főtt burgonyát elsősorban a nádi pontyozáshoz használjuk. Szoktató etetéssel a nagyméretű horgon felkínált csalival jórészt öreg pontyokat foghatunk. Nagy előnye, hogy a keszegek nem tudják lecsipegetni a horogról, de méretei miatt nem is igen bántják. Zamat- és ízanyagokban viszonylag szegény ez a csali, a változatosságot kedvelő pontyok és dévérkeszegek mégis szeretik. Nem közömbös, hogy milyen fajtát választunk. Ha a fajta nem megfelelő, főzés közben a burgonya szétesik, de horogra tűzés közben az éppen maradt gumók is szétrepedhetnek. A háziasszonyok által is kedveltebb ?szappanos” burgonya felel meg erre a célra legjobban. Lehetőség szerint cseresznye vagy szilva nagyságú gumókat főzzünk meg héjában és tűzzünk a horogra. Vigyázzunk, hogy a csali ne sikerüljön túl puhára, mert akkor nem tart a horgon. Ha csak nagyobb gumók vannak kéznél, megfelelő nagyságú kockákra vágva szúrjuk őket a horogra. Ugyanilyen nagyságú darabokat szórjunk a horog köré.
A főtt burgonyát dévérkeszegezéshez is használhatjuk. Ekkor a megfőzött burgonyát szeletekre vágjuk, majd a szeletekből a csalinak megfelelő méretű csővel vágjuk ki a horogra szánt henger alakú darabokat. Az egyes darabokat pálcával toljuk ki a csőből. (Csőként megfelel pl. egy Pax vagy Parker golyóstollbetét, a vastagabb részén levágva.) A dévérkeszegek etetéséhez tört burgonyát használunk. Etetőanyag-keverékekhez megfelel a burgonyapehely.

 

1104kenyer

 

Etetésre is kiváló anyag a kenyér. Különösen a keszegezéshez használhatjuk eredményesen. A szárított kenyeret (otthon szellős helyen tároljuk, hogy ne penészedjen meg), a vízparton szakunkban előáztatjuk. Etetés előtt a levegőt jól kinyomkodjuk belőle, ellenkező esetben a vízfelszínre emelkedik, ahol a küszök falják fel, vagy a szél sodorja el. Adalék anyaggal (agyaggal vagy iszappal) a kenyér hosszú ideig helyben tartja a halakat.

 
A kenyér a keszegezéstől a pontyozásig, a paducozástól az amur horogra csalásáig igen jól bevált csalétek. Etetőanyagnak és csalinak a legkülönbözőbb formában kínálhatjuk fel.

 
Jó hatást érünk el keszegezéskor,.ha a száraz kenyeret már otthon megőröljük, így az etetőanyag gombócok elkészítése csak néhány percet vesz igénybe. Hasonlóan alkalmazhatjuk a zsemlemorzsát, ez azonban valamivel drágább. Etetéshez a száraz kenyeret hálóba kötve (erre jó a műanyag krumpliháló) és a hálót zsinórhoz erősítve, súly közbeiktatásával a fenékre süllyesztjük. A lassan leázó kenyér kiváló távcsali. Elsősorban a folyóvízen használható (pl. paducozáshoz), ahol horgunkat a háló mögött bevetve kicsi a valószínűsége, hogy abba vagy a kikötőspárgába akadjon. Háló helyett a kilyuggatott nylonzsák is megfelel. Etikailag nem fogadható el, ha a horgász a horgászat befejeztével a műanyag zsákot a vízben hagyja. Ne feledjük, hogy a kenyér is vízromlást okozhat, ezért csak olyan mennyiséget használjunk, amelyet a halak a horgászat tartama alatt elfogyasztanak.

 

Kitűnő csali a kenyérbélgyurma. Pontyozáshoz, keszegezéshez egyaránt alkalmas. Legjobb a rosszul megsült kenyér. Ennek ragasztóanyagai ugyanis vízállóvá teszik a gyurmát. Száraz kenyérből már nem könnyű ilyen tulajdonságú gyurmát készíteni, ezért lehetőleg friss kenyérbelet vegyünk igénybe. A fehér kenyérből is jó gyurmát készíthetünk, de jobb erre a célra a barna, illetve a rozskenyér. Rozskenyérből a következő módon készíthetünk a horgon soVáig tartó gyurmát: a kenyérbelet két tenyerünk között egy kis vízzel gyúrjuk simára, de még jobb, vízállóbb (bár nem annyira gusztusos módszer) a nyállal készített gyurma. Az utóbbi esetben a kenyérbelet nyálunkkal keverjük össze. A nyálban levő anyagok (enzimek) hatására egyrészt feltárulnak a kenyérben levó’ ragasztóanyagok, másrészt, a keményítő bomlása révén, a gyurma édeskéssé válik. Az így készített gyurma távcsali hatása jobb, mint az előzőé, és a horgon is biztosabban ül.

 

A paprikás-tojásos kenyérgyurmát kétnapos, jól morzsolódó kenyérbélből, paprikából és tojásból készítjük. 0,5 kg kenyérhez 1 tojást és 1 leveseskanál paprikát veszünk. A kenyérmorzsalékot a tojással és a paprikával kellően összegyúrva a horgon megfelelően ülő, tartós, vöröses színű gyurmát kapunk. A paprika nemcsak színhatásával, hanem olajtartalmú íz- és zamatanyagával is javítja a csali tulajdonságait. Keszegezésre, pontyozásra egyaránt kiváló. Ha azonban csak pontyozni akarunk vele, gondot jelenthet, hogy a keszeg hamar kikezdi.

 

A mézeskalácsos gyurma is igen jó pontycsali. Alapanyaga a friss zsemle és a friss mézeskalács. A zsemlét egy pillanatra vízbe mártjuk, majd fehér belsejét kiszedve a mézeskalácshoz gyúrjuk. Kiváló, elsősorban keszegezéshez való gyurmát kapunk, de pontyozáshoz is felhasználhatjuk.

 

Kenyér, porcukor és méz felhasználásával mézes kenyérgyurmát készíthetünk. Vágjuk le két szeletkenyér héját. A kenyérszeleteket egy pillanatra, kendőbe csavarva mártsuk forró vízbe. Kihűlés után először cukrot, majd mézet gyúrjunk hozzá. Keménységét liszt hozzáadásával állítjuk be. Horogállóságát tojásfehérjével lehet fokozni. Kiszáradás ellen tegyük nylonzacskóba.

 
Kenyérrózsa. Az apró keszegtől a dévérkeszegig és a pontyig minden hal szívesen fogyasztja. Úgy készül, hogy a friss kenyérből letépett apró darabot egyik végén Összesodorjuk, és ennél az összesodort részénél tűzzük horogra.

 

Univerzális csalinak tekinthető a kenyérhéj. Elsősorban a víz felszínén való úsztatásra alkalmas. Előnye: nehezen ázik le a horogról. Pontyozáshoz, amurozás-hoz egyaránt kiváló, még ?döglött” időszakban is eredményesen foghatunk vele pontyot. Készítéséhez lehetőleg friss kenyeret használjunk. A csalit kocka vagy téglalap alakú formában vágjuk ki a kenyér héjából úgy, hogy a bélrészből is kerüljön a horogra. Horgunkat a szívós héjrészbe fűzzük, vagy a kenyérkockát cérnával a horogra kötözzük. Szoktató etetéshez ez a csali nem alkalmas, ahogy a kenyérgyurma sem. A horgászat után megmaradó mennyiséget, műanyag zacskóban tárolva, a hűtőszekrényben egy hétig is frissen tarthatjuk.

 

A kukoricamálé szintén kiváló ponty- és keszegcsali. Pontyozásra azonban inkább ott használható, ahol az éhes keszegek nem csipkedik le horgunkról. Készítéséhez 2/3 rész kukoricaliszt és J/3 rész rozsliszt szükséges. A két lisztet keverjük össze, majd meleg vízzel gyúrjunk belőlük dió nagyságú gombócokat. Ezután forró vízben 10?12 percig főzzük a gombócokat egészen addig, amíg fel nem jönnek a víz felszínére. Ekkor tésztaszűrővel emeljük ki, és melegen formáljuk nagy gombóccá őket. Kissé megnedvesített ruhában tároljuk. A megmaradt málét ne dobjuk el, mert darabokra törve, kiszárítva, megdarálva málé alapanyaghoz való lisztet nyerhetünk belőle.

 
Rozslisztből is igen jó horogra valót készíthetünk. A rozsliszt sok ragasztóanyagot tartalmaz, ezért a különböző gyurmákban rendszerint helyet kap.

 

Az egyik legjobb univerzális csali a fánktészta; alapanyaga búzaliszt. Inkább keszegezéshez való, de nyílt vízen pontyot is foghatunk vele. A tészta lágysága miatt a fenekező szerszámra kevésbé alkalmas, inkább úszózáshoz ajánlható. Ha azonban az önetető kosarat ezzel a tésztával töltjük meg, ez már önmagában is fél siker. A tésztát a következő módon készítjük: 1,5 dl tejhez 10 g élesztőt, 0,5 kanál porcukrot és 1,5 kanál lisztet adunk (kovászt készítünk). 1 tojás sárgáját 0,25 kg liszttel elkeverünk, és hozzáadunk 1 dl tejet. Az állni hagyott kovászhoz ez utóbbiakat hozzákeverjük, majd langyos helyen megkelesztjük. A kapott tésztát ezután liszt vagy víz hozzáadásával keményíthetjük vagy lágyíthatjuk. A horgászathoz némi lisztet is vigyünk magunkkal, hogy ha a tészta tovább kelne, keménységét ?beállíthassuk”.

 

A gyurmáknál keményebb, vízben kevésbé oldódó csalik a különböző tésztafélék. A főtt tarhonya jó az etetéshez, de horogra is használható. Erre a célra inkább az élelmiszerboltokban készen kapható, géppel készített tarhonya felel meg. Főzésekor ellenőrizni kell, hogy teljesen megfőtt-e (szétnyomva nem lehet ?magja”), de arra is, ügyelni kell, hogy ne főzzük szét, mert akkor nem tart a horgon. Zsírban pirítva barnára színezhetjük.

 
A tarhonya inkább keszegezéshez, a galuska ? mérete miatt is ? inkább a pontyozáshoz vagy a dévérkeszegezéshez való. Készíthetjük tojással vagy anélkül. Üssünk fel egy tojást egy tálba, adjunk hozzá némi lisztet, majd keverjük simára. Galuskaszaggatóval szaggassuk bele a lobogva forró vízbe. A galuska tésztájához reszelt sajtot adva távcsalihatása javul. A konyhai műveletekben kevésbé jártas horgászok készen is vásárolhatnak mirelit galuskát; ezt csak meg kell főzni.

 

Jól bevált csali a daragaluska. Az előbb ismertetett eljáráshoz hasonlóan készítjük el, liszt helyett azonban darát használva. A halak etetéséhez természetesen más tésztafélék is megfelelnek, horogra azonban inkább a tarhonyát és a galuskát használjuk.

 

A főtt tészták között feltétlenül említést érdemel a krumplis tésztából készített gombóc. Készítéséhez 0,5 kg héjában főtt burgonyából, 0,5 kg lisztből és 1 tojásból előállított tésztát használunk. A tésztából horogra való nagyságú gombócokat gyúrunk. A gombócokat forró vízben addig főzzük, amíg fel nem jönnek a víz felszínére. Ezután kisebb lángon további 15 perces főzés következik, hogy a gombócok gumi-szerűvé váljanak. A tésztaszűrővel kiemelt ragacsos gombócokat zsemlemorzsában jól megforgatjuk. Pontyozáshoz ;az etetéshez a 20?30 mm átmérőjű gombócokból elegendő néhány szemet beszórni.

 

Csalizáshoz beválnak a különböző növényi részek is. Amurozáshoz pl. nádlevelet vagy lóherelevelet fűzhetünk horgunkra. Az akác fehér virágával pontyot lehet fogni. Univerzális csali a parti köveken, cölöpökön lerakódó szálas zöld moszat. A keszegtől az amurig minden békés halat megfoghatunk vele.

 
Kiváló csaliként használhatók a különböző érett gyümölcsök. A cseresznye, a szilva, a szőlő, a bodzabogyó, a faeper, a szeder egyaránt használható csali a pontyra, de ezekkel a csalikkal szép domolykókat, amurokat is zsákmányolhatunk. A szilvát és a cseresznyét kimagozva fűzzük horogra. Legjobb, ha a bogyót horogra tűzés előtt kifordítjuk.

 
A felsorolt csalianyagok egy része a halak etetésére is használható. Csalogató hatásuk azonban kisebb, mint az etetőanyag-keverékeké, amelyeket kizárólag etetésre használunk.