Csalihal

Üzletünkben csalihal NEM kapható!

Ragadozó halaink fogásához a legősibb, és ma is a legjobban bevált csali a kis hal. Akár élő, akár élettelen állapotban felkínálhatjuk. A csalihalak értéke és értékmérői nagyon eltérőek. Leggyakrabban a következő fajok jönnek számításba: küsz, bodorka, vörösszárnyú keszeg, kárász, ezüst kárász, naphal, valamint más keszegfélék ivadékai. Sorrendet meghatározni elég nehéz, néhány kiemelkedő tulajdonsággal azonban jellemezhetjük ezeket a halakat.

A küszt elsősorban süllőzéshez használhatjuk: a süllő keskeny garatnyílásán is könnyen ?lecsúszik”. Ugyancsak küsszel csalizhatunk balinra. A küsz nagy hátránya, hogy a horgon nem sokáig él. Különösen mártogatás közben pusztul el hamar.

A bodorka ellenállóbb, mint a küsz, és jobban bírja az úszós, illetve a mártogató horgászatot.

A vörösszárnyú keszeg igazi csukázócsali. Élettere megegyezik a csukáéval. Élénk színe és kiváló ellenálló képessége teszi különösen rangossá. Ellenálló képesség tekintetében csak a kárászok és a compó múlják felül. A két kárász életképességének előnyei különösen téli horgászatkor kamatoztathatók. Mivel a nagyobb vízmélységet is jól bírják, harcsára is kiváló csalik.

A különböző keszegfélék ivadékai általában kevésbé életképesek. Meg kell azonban jegyezni, hogy jó csali pl. a jászkeszeg vagy a domolykó ivadéka. Külföldön széles körben használják élénk színe miatt az aranyhalat is. Csaliként ajánlható még a naphal, a sügér és a durbincs.

A csalihalat részben horoggal, részben hálóval fogjuk. Ha hálót használunk, más-más módszert alkalmazhatunk, attól függően, hogy milyen csalihalat akarunk fogni.
A csalihalfogó háló használata azonban, különösen tiszta vízben, nem mindig eredményes. Ha zavaros a víz, a hálót elegendő rúd segítségével néhány méterre a a parttól leengedni. Ha küszt akarunk fogni, akkor a hálót csak néhány centiméterre süllyesszük le; a keszegfélékhez jobb a fenékre engedni. Keszeg, kárász esetén ajánlatos a hálóba kenyeret kötni, ez a háló fölé csalja a halakat. Küsz fogásakor ennek nincs nagy jelentősége. Tiszta vízben hálóval néha szinte lehetetlen a küszt megfogni. Ilyenkor a hálót nem óvatosan eresztjük a vízbe, hanem úgy ejtjük vagy dobjuk a víz felszínére, hogy csobbanjon. Néhány centiméteres süllyedés után nem függőlegesen emeljük fel a hálót, hanem nagy sebességgel húzzuk a vízben a part felé. Ily módon a szétrebbenő, majd összeverődő, megriadt halakból könnyebben zsákmányolhatunk.

A csalihalat legjobb csalihaltartó kannába gyűjteni. Ne zsúfoljunk azonban össze sok kis halat, mert ez óhatatlanul oxigénhiányhoz vezet, és a csalihalak pusztulását okozza. A haltartó kannát tartsuk vízben, hogy a vízcsere folyamatos legyen.
Téli időszakban, amikor nehéz csalihalhoz jutni, otthon is tarthatunk kis halat. Nagyobb mennyiség élve tartásához azonban gondoskodnunk kell a kis halakat tartalmázó edény szellőztetéséről. A levegő beporlasztásához akváriumi levegőpumpát használhatunk. Ha halainkat hűvös helyen, pl. pincében tartjuk, a téli időszakban nem kell etetni Őket. A hazaszállított kis halak lehetőleg maradjanak a szállítóvízben, vagyis abban, amelyikből származnak. Csapvízbe csak akkor tegyük Őket, ha az klórmentes, különben elpusztulhatnak. A halak hosszabb időn át életben tarthatók átfolyó klórmentes vízben. Ilyen esetben levegőztetésre sincs szükség.

A kis halak szállításakor is kellő gonddal kell eljárni, különben élettelenül érkeznek felhasználási helyükre. Fontos, hogy ne zsúfoljunk össze sok halat, hanem minél több vízben szállítsuk őket. A kis halak méretétől függően 10?25 db-ot szállíthatunk 5 liter vízben, átlagos hőmérsékleten. Gépkocsival szállítva, a nagyobb méretű 5?10 literes műanyag edények ajánlhatók. Egyesek a gépkocsiban a pótgumi túlnyomásával levegőztetik a halakat, tömlő csatlakoztatásával. Külföldön viszonylag olcsón beszerezhetők olyan kis méretű, elemmel működtethető levegőztetőkompresszorok, amelyekkel a szállítás biztonságosabbá tehető. Olcsóbb, de jó megoldás az ugyancsak külföldön kapható oxigéndúsító tabletta; az a vízbe helyezve növeli az oxigénmennyiséget.

Különösen a téli horgászat idején fontos a csalihalak akklimatizálása. A szállított csalihalak vizét (a víz a gépkocsiban és a vonaton is felmelegszik) fokozatosan olyan hidegre kell lehűteni, hogy hőmérséklete azonos legyen annak a vízével, amelyben ezekkel a csalikkal horgászni kívánunk. Ha ezt nem tesszük, halaink rövid időn belül esetleg másodpercek alatt elpusztulnak. Különösen fontos ez akkor, amikor léken horgászunk érzékeny keszegfélékkel; ilyenkor a kishaltartóba fokozatosan hideg vizet töltünk, esetleg jégdarabokat teszünk. A víz megfelelő lehűtése legalább fél órát igényel. Ha ellenállóbb kárászokat szállítunk, az akklimatizálásnak nincs ekkora jelentősége.

A csalihalat, ahogy már írtam, élő vagy élettelen állapotban használhatjuk. A kis hal színét élénkíthetjük, ha a horgot piros vagy sárga bojttal díszítjük. Ez különösen a csukázás folyamán lehet hasznos. Ha a kis halat fenekezéshez tűzzük fel, lefekvését a következőképpen akadályozhatjuk meg: hasüregébe egy Öreg fecskendővel és tűvel ? a belső részek megsértése nélkül ? némi levegőt pumpálunk.

Az élettelen kis halakból tartalékolhatunk. Tartósítószerként néhány százalékos formalinos-vizes oldatot használjunk. Az elölt halakat helyezzük befőttes üvegbe, a formalinos oldatot öntsük rájuk, majd az üveget légmentesen zárjuk le. Huzamosabb ideig raktározhatunk halat a hűtőszekrény mélyhűtő részében. Ha mélyhűtött halakkal pergetünk, megfelelő formát adhatunk nekik hűtés előtt. Például enyhén meghajlítva rakjuk el őket. Az így készült mirelit hal kiváló csaléteknek bizonyul, és ára sem éri e! egy villantó árát. Vitathatatlan azonban, hogy a legjobb csali a frissen megölt kis hal. Hangsúlyozni kell, hogy pergetéskor, a horogra tűzés előtt mindig meg kel ölni a kis halat.

Néha halszeletet tűzünk a horgunkra ? különösen süllőzés alkalmával. Halszelettel azonban más halakat, még a mindenevő ponty nagyobb példányait is zsákmányul ejthetjük.