A békés halak egyik legfontosabb természetes tápláléka, az árvaszúnyoglárva szintén kiváló, ha nem a legkiválóbb csali. A kisebb halak is szívesen fogyasztják, de a nagyobbak is kedvelik. Csodacsalinak tartják, de csupán arról van szó, hogy az árvaszúnyoglárva a békés halak egyik legfontosabb természetes tápláléka.

Az erősen iparosodott nyugati országokban, ahol a horgászok kénytelenek beérni apróbb és a vízszennyezésnek jobban ellenálló keszegek fogásával, igen elterjedten használják. Sajnos ez a tendencia bennünket is érint. Ma még elsó'sorban azok számára érdemel említést, akik szeretnek kisebb halakra nagyon finom felszereléssel horgászni, de hosszú távon — az említett okok miatt — használatának elterjedése várható.

Földünkön mintegy 10 ezer faja él az árvaszúnyognak, tudományos nevén Chironomusnak. A tollas árvaszúnyog petecsomóit közvetlenül a megtermékenyítés után vízbe ejti. A lárvák a peterakást követően 2—6 nap múlva kelnek ki, majd felkeresik élőhelyüket, rendszerint a vízfeneket. A maguk ásta vagy építette csövekben az iszapban laknak. A lárvából 4—6 hét alatt fejlődik ki a szúnyog.
Lelőhelyükön az iszapban 3 — 4 mm átmérőjű lyukak láthatók. Ha ebből az iszapból egymaréknyit kikanalazunk és a parton kiterítünk, 15—30 db élénkvörös, 8—20 mm hosszú lárvát találunk benne. A gyűjtéshez kis méretű iszaprostát használunk, amelyet — kétféle változatban — a 10J. ábra mutat be. Mélyebb vízen az a jelűt, sekélyebb vízen a b jelűt használjuk. Az utóbbi kerete 150×250 mm méretű és 6 — 8 mm átmérőjű gömbvasból készül, amelyre 1 — 1,5 mm lyukbőségű, nem rozsdásodó anyagból rostaanyagot rögzítünk.

A rostával a lelőhelyen az iszapot 100 mm vastagon lekanalazzuk, majd a szitát vízben rázogatjuk. Az iszap így kihullik, a lárvák pedig a növényi hulladékkal együtt a szitán maradnak. Hasonlóképpen járunk el a mély vízben használatos rostával. A kitermelt lárvákat vödörbe borítjuk. Az anyagot otthon ismét szitára rakjuk úgy, hogy a szita 20 mm-nél ne merüljön mélyebben a vízbe, a ráborított anyag pedig ne legyen több 30—40 mm-nél. Az egészet ruhadarabokkal takarjuk le. A lárvák a sötétben a tiszta vízbe másznak át.
Kisebb vízfolyásokban — nylonharisnya hálóval elrekesztve őket — az iszap felkavarásával gyűjthetünk lárvát.

A lárva tárolására lapos, vízzel töltött tálkákat használhatunk, de tárolhatjuk őket jól átnedvesített tőzegrétegben, esetleg zsákdarabok alatt.
Újságpapírba helyezett, kissé megnedvesített moha- vagy tölgyfalevél rétegben szállítsuk őket úgy, hogy az újságpapír széleit visszahajlítva az egész „csomagot" Összegöngyöljük.

Minden hal jól ismeri, hisz ez volt az a táplálék, amin felnőttek. Tárolása igen körülményes, de mindenkép megéri a fáradságot. Érdemes mindig a boltban megnézni, hogy milyen állapotban vannak. Ezt egyszerűen úgy teszzük, hogy kinyitjuk a papírt és megmozgatjuk őket. Ha aktívan mozogni kezdnek, akkor megvehetjük. Fontos hogy a horogra valót a kapott papírban nedvesen kell tartani. A legideálisabb hőmérséklet a pincehideg. A leglassabban merülő csali, ezért önállóan szinte sosem etetünk vele!

Tipp1: Hideg vízben, két szem szúnyoglárva mellé tűzzünk egy-két pinkit. Azok folyamatosan mozogva mozgásban tartják a szúnyog lárvákat is.

Tipp2: Ha hosszabb ideig szeretnénk eltartani otthon a lárvákat akkor, mindenképpen naponta egyszer levegőztessük át őket. A papírt kinyitva egy picit meg kell őket mozgatni.