Bár jelenleg a magyarországi piacon még nem mutatták be, de már az angliát elárasztotta a 2011-es év nagy újdonságának kicsinyített mása a – mini spomb. A spomb.com elsősorban ezt az etetőrakétát a feeder horgászoknak szánta, illetve azoknak akik nem szeretnének beruházni egy erősebb botra, amelyet csak etetéshez használnak.

Ez azért lehetséges mert még megtöltve sem éri el a 90 grammot, bár ez függ attól is, mit tesz bele az ember. Hossza 16 cm legszélesebb pontja 5,6 cm. A már megszokott fekete és fehér színekben lesz kapható. Az angol piacon 10 fontért árulják, de természetesen kis hazánkban várhatóan ettől drágább lesz.

A Top-Fish Sporthorgász Egyesület kezdeményezésével 2012.02.18-án (szombaton) 08.00-órától tervezzük a Látóképi-tó versenypályájának téli karbantartását. A munkálatokba mindazon horgásztársak önkéntes részvételére számítunk, akik szeretnének a vízparton kulturáltabb környezetben horgászni, egyenlőbb feltételek mellett versenyezni. Az önkéntes résztvevők fa és nádvágáshoz szükséges kézi szerszámokat (lapát, villa, fűrész, kötél, stb…), ill. lehetőség szerint létrát, motoros fűrészt hozzanak magukkal. A munkálatokhoz a MOHOSZ Hajdú-Bihar megyei szervezete halőri támogatást nyújt.

A hidegebb idő bekövetkeztével lehet csak észlelni, hogy milyen tömegben él és vándorol be hazánkban a kormorán sereg. Már két évtizede kongatják a harangot Európában, a természetes vizeket hasznosítók és a tógazdálkodással foglalkozók, minden kézzel fogható eredmény nélkül. Miközben a kormoránok állománya csak nő, növekszik, a vizek halállománya pedig csak fogy. Az különösen fájó, hogy ez a madár meghatározóan nem a természet adta, az ívásokból származó halfajokat fogyasztja növekvő mértékben, hanem a horgászok, vízhasznosítók anyagi erejéből, a nemes hal állományának gyarapítására, kihelyezett növendék korosztályok esnek tömegesen zsákmányul.

A természetvédelmi oltalom alatt álló fajokat az embertől védjük, viszont ezeket a ritkább fajokat sem tudjuk megvédeni az éhes kormorán hadtól. Ma Magyarországon élő és az ősszel, hidegebb időben, november és március között ide vándorló kormoránok számát összesen mintegy 35 000 darabra becsülik (ez egyébként a valós helyzetnél mindenképpen alacsonyabb). Ismerve e madárfaj napi táplálék szükségletét (500 gr hal/nap), akkor sajnos nyugodtan kijelenthetjük, hogy hazai vízterületeink halállománya naponta – csak minimálisan 300 gr hallal számolva – 10 500 kg-al lesz szegényebb. Ez havonta 300 tonna halat jelent, míg ha csak három és fél hónapra (november közepétől február végéig) tekintjük a halállományban okozott hiányt, akkor az 1 000 tonna halat jelent.

Példaként mellé lehet állítani, hogy a statisztikák szerint 2010-ben a horgászok az országban összesen 4 433 tonna halat fogtak. Tehát nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az Európában élő, folyamatosan növekvő (1 millió egyedet meghaladó), és hazánkban élő és ide bevándorló madarak valóban átkot jelentenek az európai és a hazai vizeink halállományaira.

Érdekes, de szomorú eseményt figyeltek meg a MOHOSZ halőrei a Velencei-tavon a lefagyás előtt. A kikötők körül a nyílt vizeken halászó madarak a vermelő halakat szétriasztva nem kis mennyiségű halállományt üldöztek be az egyes kikötői medencékbe, ahová természetesen már nem mentek utánuk. Az összezsúfolódott, nyugalmuktól megfosztott halakból szinte minden kikötőben volt néhány darabos pusztulás. A következő képek magukért beszélnek, az ilyen vizeken nincs nyugalma a halaknak és állományuk jelentős veszteséget szenved el.

2011. augusztus havában ismét 1 hetet töltöttünk Baranya megyében bojlis horgászaton. Apuval rokonlátogatást iktattunk be útközbe, így késő délután értünk a tópartra. A tavon lévő csapatok közül több ismerős arcot fedeztem fel, akik hasonlóképpen itt töltötték a szabadságukat. Hasznos információk birtokába juthatunk, ha ismerőssel találkozunk a tóparton, mert napra készek arról hol, merre, mennyi a hal és milyen csalival fogják azokat. Barátaim korábban érkeztek az Ő „puskáik” már be voltak élesítve és a táboruk is állt. Társaim kellemes meglepetést okoztak lerakták a bójáimat, arra gondoltak talán késő este érkezünk, jól gondolták. Úgy éreztem módosítanom kell a bóják helyzetén, mert kb. 1,5m-s vízmélységbe kerültek iszapos talajra. Ez az érzés később beigazolódott, jól cselekedtem az átrakással. Dolgom bőven akadt, így gyorsan elszaladt az idő, szereléseimet sötétben tudtam behordani a helyükre. Mind a 3 szerelésemre különböző ízű csalit tettem: Greenfavorit, Spiceica és egy tesztelés alatt álló új termék, amely ha beválik, piacra kerül. Későre járt, megvacsoráztam és lefeküdtem aludni, éjszaka pár darab 5-7kg-s halat fogtam a gyenge déli szélben. Kora reggel erőteljes húzós kapás riasztott, erősségéből ítélve abban bíztam testesebb hal hörpölte fel az 1 szem 20mm-s Spiceica bojlit. 25 perces fárasztás után ért a hal a part közelébe, nagyon keményen küzdött. Fejét-farkát megmutatva próbált szabadulni, de a jól beállított fék és a 4-s nagyságú horog kitűnően ellenállt a halam kirohanásainak. Burványait látva, súlyát érezve tudtam komolyabb ellenfelem akadt. Gyanúm beigazolódott, gyönyörű pikkelyes pontyot szákolhattam, kiemeléskor láttam meg, valójában mekkora zsákmányom akadt. Matracra fektettem, megmértem közben szurkoltam magamnak, hogy a bűvös 20kg-os határt átlépjem. Sikerült, a mérleg nyelve 20,28kg-nál állt meg. Örömöm határtalan lett, mert 6 éves egyéni rekordomat sikerült megdöntenem (18kg).

Álmomban sem gondoltam, hogy a túra első hajnalán, ilyen szép ponttyal fényképezkedhetek. Éppen csak elkezdődött a horgásztúra, reménykedve, bizakodva gondoltam, talán eredményes hét elébe nézek. Ezen a tavon kiemelkedően jó fogásokat lehet elérni. Újrahúztam mind a 3 szerelésemet, botonként 1 szem 20mm-s süllyedő csalival. Ez a csalizási módszer ezen a helyen jobban működik, mint a hóemberes (1szem süllyedő + 1szem lebegő pop-up) vagy csak az 1 szem pop-up csali felkínálás. Az időjárásra nem volt panasz, sőt egyre jobban melegedett a levegő, ez a halak kapókedvén is meglátszott. Folyamatosan fogtuk a halakat, a hely kitűnő választásnak tűnt, az etetési taktika jól működött, ami a szokásos 1 marék bojliból állt. A 6-10kg-os halak közé, a dél körüli órákban beugrottak nagyobbak is 11,7kg-s Spiceicára és ez a 13,78kg-s nyurga ponty Greenfavoritra.

Estefelé alábbhagyott a halak kapókedve, én is kellőképpen elfáradtam így a termékeny nap után egy pár órát alvással töltöttem. Pirkadat előtt szinte vezényszóra megindultak a kapások 10,54kg-s tükrös a tesztanyagra, visszahúzás után bő 2 órával ismét kapás az új bojlira. Erre Apu vágott be, mert mi úgy működünk, én készítem elő a csalizást, behúzok, dobok Apu meg kifáraszt egy-két halat. Ő is büszke arra, hogy segédletemmel különböző vízterületeken fogott már 10kg feletti pontyokat, személyes rekordja 15kg. Vissza a bevágáshoz, kérdeztem tőle mit érez nagyobb-e a hal? Jött a válasz: igen. Nagyon drukkoltam talán Ő is rekordot fog dönteni. Az állásunk előtt folyt a küzdelem, örvények, farok csapások, menekülési kísérletek megannyi trükkjeit dobta be a megakasztott ellenfél. Apu, a hal támadásait jól fogadta, kb.10 perc csata után megmeríthettem a zsákmányát. Horogszabadítás, mérlegelés kereken:17kg a trükkös tükrös súlya. Még egyszer gratulálok Neki, sikerült megdöntenie a rekordját. Az Ő rekord halával én pózoltam a fényképezőgép előtt sajnos, a képről nem mondható el, hogy tökéletesre sikerült,  valószínűleg  még az előzmények hatása alatt állt Apu, merthogy Ő volt a fotós.

Reggeli után anyagbeszerző körútra indultunk, megkérdeztük a többieket kinek mi az óhaja-sóhaja volt, aki velünk tartott. Meglátogattuk a haverokat a tó különböző pontjain, Ők is jó fogási eredménnyel büszkélkedtek. Elment az idő délutánra értünk vissza a táborba ki jobb, ki rosszabb állapotban a sűrű koccintások folyamataként. Napközben a botjaim az állványon pihentek mivel nem voltam a tetthelyen. Nem gondoltam, hogy ennyire elhúzódik a sporttársak meglátogatása és a vásárlás, ha ezt tudom előre, akkor beetetek egy nagyobb mennyiséget, talán itt tarthattam volna a halcsapatot, a horgász logikámra hagyatkozva. Másnap, a déli szél napközben északira fordult, bizakodtunk, hogy a kapások beindulnak, de nem ez történt egész napra megállt a kapás. Estére elromlott az idő, fekete lett az ég, vihar közeledett. Horgaim a parton voltak, én meg kint a halőrháznál, hogy a töltésre leadott „aksit” elhozzam, éppen visszaértem a „bázisra” leszakadt az ég, viharos szél kíséretében zuhogott az eső. Meg kellett várnom a vihar végét a horgászat folytatásához, csupán pár óra telt el és elcsendesedett minden, biztonságosan vízre lehetett szállni. Botjaim újra a helyükön és végre a kapások is elindultak, jót tett ez a vihar felfrissült a víz. Éjjel fél egy körül Apu fárasztott a Greenfavorit csalis bottal, mikor a teszt bojlis bot jelzője sípolásba kezdett, bevágtam. Éreztem akadt, húztam a part felé, fél útnál egyre nehezebbé vált. Óvatosan irányítottam, ráérek, az a célom, hogy partra hozzam a halacskát aztán persze vissza a vízbe. Apu közben megszákolta a fogását, melyet 8 kiló körülire saccoltunk, megmérte 8,66kg. Én is, kb. 20 perc elteltével a part közelébe hoztam a halat, most már közelharcot vívtunk egymással. Fejlámpám fényében hatalmas testet láttam fordulni, és kb. 5 perc múlva meg tudtam meríteni, ismét nagy halat sikerült fognom. Teszt bojlira kapott melynek mérete 30mm-s volt. Megmértük, a pontos súlya 20,46kg és egy tükörpontyban testesült meg.

Még egy 20kg felettit sikerült becserkészni, nagyon örültem, hiszen az egyik pikkelyes, a másik tükrös és mindkettő 20kg feletti. Feldobódva, újra felcsalizva megpróbáltam visszaaludni elég nehezen sikerült. A következő délelőtt folyamán nem aktivizálták magukat a halak, így pihenéssel töltöttem az időt. Horgokat kötöttem, cserélni kellett a botokon lévőket mivel a hegyük már nem volt az igazi. Fontosnak tartom a megfelelően éles, hegyes horgot, hiszen ez a kapocs köztem és a hal között. Délután megpezsdült kicsit a vízi élet, váltakozva jöttek a kapások és fogások a 4-8 kg-s halak között közben a szél iránya ismét délire váltott. Az éjszaka mozgalmasnak ígérkezett. A kapások sorozata sötétedés után kezdődött és egész éjjel jöttek a 6-11kg súlyú halak, nagyon jól szórakoztunk, közben kivilágosodott és egész délelőtt „dolgoztunk” a pontyokkal. Ebéd körül már éreztem a fáradtság jeleit, de ki kell használni a folyamatos kapás lehetőségét, ha megy a hal, minden horgász tudja, vannak betlis napok, amikor egy kapásért is imádkozni kell. 17 óra körül beugrott egy 11,42kg-s tükrös. Sajnos másnap már letelik a szabadság, indulnunk kell haza ezért vacsora után nyugovóra tértem, de az éjszakát csak részletekben töltöttem alvással, mert a 7-10kg-s halak fárasztásával foglalatoskodtam, ugyanis ezen az éjjelen folytatódott a vízi élet pezsgése, a halak nagyon elemükben voltak. Apunak Spiceicára 12kg feletti pontyot sikerült kifárasztania. Eljött az indulás napja, reggel megfogtam az utolsó halam, 9órakor jelentkezett 6,3kg-s ponty személyében. Összepakoltunk, elindultunk hazafelé nagyon fáradtan, de nagyon boldogan. Eredményes túrán vagyunk túl, megint jól vizsgáztak a bojlik, a teszt anyag is beváltotta a hozzá fűzött reményeket és mi is jól vizsgáztunk.

Végezetül a tények

írta: Miklós Gábor

Júniusban a pontytilalom után Kovács Istvánnal, a Pure Fishing hazai disztribútorával horgásztunk Tiszaörvény magasságában a Tiszán. Elképesztő mennyiségű keszeget fogtunk, de egy ponty megtréfálta Pistát, s ahogy akkor összenéztünk, mindketten tudtuk, hogy ezt nem hagyhatjuk annyiban. Azóta készültünk egy ellencsapásra, s vártuk, hogy mikor lesznek a olyan feltételek, hogy ismét jó eséllyel kapjunk pontykapásokat.

A meglepően hűvös nyár egész kellemes vízhőmérsékleteket teremtett, ami a horgászok számára nem ugyanazt jelenti, mint a fürdőzőknek. Utóbbiaknak megfelel a 24-25 fokos Tisza, nekünk az már túl magas. A 21-22 Celsius azonban általában hálás szokott lenni… Láttam az előrejelzésekben, hogy érkezik az augusztusi kánikula, gondoltam, míg vissza nem melegszik a víz, addig kell rápróbálni arra a bizonyos kanyarra. Rászántam pár napot a horgászatra és családostul levonultunk Tiszafüredre. Ha már meleg lesz, hadd nyaraljon a család is, a reggeli horgászatok után lehet strandolni, lazítani. Ezért szerencsés, ha az ember szabadabban osztja be az idejét, mert gyorsan tudunk reagálni az időjárásra, nem kell a szabadságot hetekkel előre megtervezni. Ha jól alakulnak a dolgok, összecsomagolunk és megyünk! Hát, most jól alakultak…

Szombaton reggel már az élő folyón talált a felkelő nap. A vízállás stabil volt, a folyó színe kissé opálos, de már megfelelően tiszta. Tényleg “szőke” volt egy kicsit a napfényben. Megvizsgáltam a bokrot, amihez kötni szoktam. Az otthagyott kötélvégek a vízben, vastag moszat rajta, itt bizony nemigen állt meg senki egy ideje. Ez jó hír. A hely egy kanyar külső íve, tavaly nyár végén találtam ide, amikor a korábbi helyem környezetében túlságosan nagy lett a jövés-menés. Nem akarok nagyképűnek látszani, de a megszaporodott horgászlétszámban nagy szerepe volt a fogásaimnak. Egyre többen kezdtek el etetni alattam, felettem, s meguntam. Hosszú ez a folyó, s őszintén szólva semmi olyan különlegesség nem volt a helyben, amit ne találhattam volna meg máshol is. Vannak itt kanyarok bőven.

A kukorica volt ezúttal a főszereplő, de a Gulp! Carp bojlikat is kipróbáltuk

 

Az új hely is ugyanolyan karakterű, mint a régi. Szakadó, csaknem 45 fokos kövezett part, ahol már 8-9 méterre a parttól ugyanilyen mély a víz. A kövezés régi, a horog- és ólom-marasztaló réseit jobbára befedte az iszap, de a kövek végei még kopognak. A partszélen elég sok gally, kisebb faág hever az aljzaton, ami igen jó haltartó. Igaz, ezekbe beleakadok időnként. A kisebbeket felhúzom, a nagyobbakba beleszakadok. Ilyen ez.

István a Tisza közepén fáraszt

Ezen a reggelen csak etettem. Beszórtam nagyjából 4-5 liter házi főzésű kukoricát. Elsőre elég lesz.

Vasárnap reggel 6-kor ismét a helyen találtak az ébredező, nem rég kikelt, apró szúnyogok. Egyedül voltam. Az etetés volt ismét az első. Gyorsan felszereltem a két Mitchell Privilege Tirettet, ezúttal vadiúj 20-as Berkley Trilene Maxx zsinórt tekertem a dobokra. Az egyikre egy tavalyi halvány zöldet, (ez volt a maradék egy 270 m-es spulnin), a másikra pedig idei átlátszót. Teljesen mindegy, egyiket sem látják 7-8 méter mélyen.

Nagyon jó erőben volt, szép küzdelemben került fel a víz tetejére

Szinte azonnal megjöttek a keszegek, a szokásos, combos karikák hajtogatták a spiccet. Kb. másfél óra múlva fogtam egymás után két jó jászt, kiló felett, amikor a nemrég újradobott Tirette bot nagyot bókolt, és majd vízig hajlott a spicc, mértéktartóan vágtam oda neki, kiszerencsétlenkedtem egy kézzel a másik botot, és elkezdtem fárasztani a meglepetés pontyot. Nem volt nagy, gyorsan kicsavartam, 2,70-et mutatott a mérleg. De ponty. Már a 2. nap. Jó lesz ez.

Ez már megvan!

A harmadik reggelt egy statisztikával letudom: 7 nyurgát akasztottam, abból négyet tudtam kivenni. Az ötödik a szák előtt fordult le a horogról, kettő meg akadóba ment, és megtépett. A halak mentek vissza, legyen mindenkinek jó napja! Nekem ponty sose kellett! Nem vagyok igazán halászlés…

Hibátlan, gyönyörű hal a Tiszából

Na István, ideje visszavágni, már tárcsáztam is a számot!

A középső ponty volt a legkisebb

A negyedik reggel tehát Istvánnal a fedélzeten indultunk el. Azt bizonygattam neki, hogy amikor ilyen jól eszik, általában nem tud elromlani egyik napról a másikra, ha az egyéb körülmények, (vízállás, időjárás) stabilak. És most azok voltak. Mondani nem mertem társamnak, de magamban biztos voltam benne, hogy további pontyokat akasztunk ezen a napon is.

Megpróbál kifordulni a szákból - nem sikerült

A beetetés után ezúttal nem téptek szét bennünket a keszegek, amit én mindig pozitívan értékelek. Ilyenkor csak azt remélem, hogy nem egy harcsa feküdt be a pályára, és az tartja távol a keszegek zömét, hanem inkább egy pontycsapat, esetleg nagyobb süllő. Azért kicsit keresve, hogy hol is állt meg a kukorica az aljzaton, pár öreg karikát sikerült becsapni mindkettőnknek. (Azt már – kabalából – főleg nem akartam említeni, hogy ha csak nagy keszeg jön, és az apraja abszolút nem mer az etetésre jönni, szintén pontyra utaló jel.) Aztán már nem kellett az előjelekkel, utalásokkal foglalkozni, Pista belecsapott az első pontyba! Jó erőben volt a jószág, szerencsére a Tisza közepe felé indult, azért okulva a korábbi akadóba futásoktól, gyorsan elkötöttem a csónakot (közben felrúgtam a kukoricás vödröt nagy profiként), és a motorral alapjáraton a folyó közepe felé kormányoztam a csónakot. Ez a biztos. A friss 0,20-as zsinórnak vannak tartalékai, de István a megmondhatója, erősek ezek a halak, ha lendületbe jönnek, nem mindig egyszerű megfordítani őket! Szerencsésebb, ha a közepe felől tudjuk őket a partszéli akadóktól távol tartani. Ezúttal nem volt pardon, István türelmesen, de kellő határozottsággal fárasztott, és a csónak közeléből nem nagyon engedte el a halat. Szép hosszúkás tőpontyot terelt a szák fölé, elsőre bő négyesre saccoltam. Csak ismétlésként: 3 m-es, 4-18 g dobósúlyú bot, 0,20-as monofil… Szóval szép teljesítmény volt. Gyors fotózás, majd visszaálltunk a pályára. Ilyenkor fontos a profi kormányzás, és a csendes közlekedés, hogy ne verjük el az etetésen szedegető halakat. Hogy mindent jól csináltunk, az bizonyította, hogy István első dobásra azonnal egy nagy keszeget fogott.

István egyedül megoldotta, én csak fotóztam

Ezt követően egy darabos jász következett, ismét vendégem horgára. Szépen gyűlt a hal a szákban, ahogy a nap egyre magasabbra jutott. Hogy a meleg elviselhetőbb legyen, Pista újra pontyot akasztott. Ismét a kis Tirette hajladozott, de ezúttal nem kellett elkötni a csónakot, a bő két és felesre saccolt potyka az előzőhöz képest simán kijött.

Jöhet a horogszabadítás...

Mielőtt elüldözött volna bennünket a meleg, István “kemény” botjára, egy PENN Overseas-re, 0,30-as monofilre érkezett egy komolyabb kapás. Ez a hal megint alaposan megdolgoztatta a felszerelést ismét egy nagyobb, négyesforma ponty küzdött a zsinór végén. Ezúttal a partközeli régióban zajlott a fárasztás, de az erős cuccon nem volt esélye a halnak az akadósort, vagy a gyökereket elérni. István beszákolta harmadik pontyát is.

Az utolsó hal nyurgásabb volt

Mindketten elégedetten dőlhettünk hátra. Nem szabad elfelejteni, hogy nem egy intenzív, telepített tavon áztattuk a zsinórt, hanem az élő Tiszán. Ahogy a teríték fotója is mutatja, nem panaszkodhattunk erre a napra. A kánikulát tekintve főleg nem.

Soha rosszabb terítéket!

Ezúttal a fogás nem ment vissza a vízbe, Istvánék konyhájára került egy céges-családi nagy halászlé alapanyagaként, sőt még sült halra is futotta belőle. Rendben is van ez így, a nagy részét úgyis visszaengedjük mindig, de ha kell hal, szégyen lenne a csarnokba menni érte. Nem beszélve arról, hogy ízre a balatoni hallal vetekszik a Tisza-tavi.

írta: Szarvas Zoltán

Remélem senki nem menekült visítva ezen írásom címétől, ami nem volna meglepő azok után,hogy mennyit foglalkozott e témával a horgászmédia az elmúlt években, nos ez egy igazán lerágott csont. De mégis hátha más szemszögből megvizsgálva érdekes lehet. El kell mondanom e csalik mindig nálam vannak és  szükség  esetén használom őket, de erre még visszatérek. Egy azonban biztos: a baráti köröm és az én tapasztalataim szinte azonosak abban miszerint tisztán e csalikkal csak elenyésző számú halat fogtunk. Számunkra csak süllyedő csalikkal kombinálva (hóembervariációk,pop-up és süllyedő csalikból összefarigcsált úgynevezett „makkocskák”) jöttek  igazán be vagy pedig  pva hálóba töltött finomságokon történő lebegtetés volt még jó. Utóbbinál egyértelmű, hogy a vonzerőt a pva tartalma generálta.

Most pedig elmesélem bemutatom mikor miért és hogyan használom a pop-up bojlikat. Amikor oldódó bojlival horgászom előfordul néha, hogy a lefordulások száma jelentősen nő  a  statisztikákhoz képest. Ez egyébként a túlhorgászottsággal egyenes arányosságban van, kiváltó oka legtöbbször a halak félelme a túletetettség és ezek kombinációja. Lényegét tekintve gyengén, óvatosan szívják fel a csalit aminek következtében a horgunk sokszor nem jut be oly mélységig a ponty szájába, hogy biztos legyen az akadás. Az ilyen esetekben kis kikönnyítéssel (balanszírozással)teszem ugróképesebbé felcsalizott horgom. Jól szokott működni ha egy 14mm-es pop-upból és egy 20mm-es oldódóból egyegy kis részt levágok és összefordítom őket. Miért pont e méretekkel teszem ezt? Hát azért met az oldódó bojli másfél-két-három óra alatt lemegy a lebegő átmérőjére és az elfogyásával arányosan egyre könnyebben  felszívhatóvá válik miközben egyre jobban csalogató  felhőbe burkolózik…

Ha közelebbi helyen vagy behúzva horgászok szívesen használok pva hálót rajta kritikusan kiegyensúlyozott pop-up szerelékkel.Fluor pop-uppokat nemigazán használok mert egyrészt sokan próbálják, sok halat megszúrtak vele és hasonló színű bojlival nem etetnek tehát a kiváncsi halak csalija,azok pedig ritkán kapitálisak,egyesületi vizeken pedig általában halottak –sajnos.Egyedül amúrozni  szoktam néha ananász fluo pop-uppal savanyított kukoricás etetésen,szinte egyforma a színük és néha ilyenkor meglep egy-két szebb potyesz.

írta: Boros István

Botok és orsók karbantartása, helyes tárolási tanácsok , új zsinórok feltekerésének módjai. Előkék végszerelékek bemutatója, bojlis ill. hagyományos fenekező feeder ill. match botos horgászathoz. Halfajok viselkedés módjai és tanácsok megosztása, hogy mit tegyél kapástalan időszakokban. Bojlik készítése, pelletek és mixek felhasználási módjai, aromák és dippek helyes használatának módjai és egyéb trükkök a horgászatban. Várunk szeretettel minden horgászbarátot!  Barracuda Horgászbolt Hajdúszoboszló Kenézy u.29/a

Andris barátom említette, hogy meghívták őt Szerbiába Palicsra egy 72 órás bojlis versenyre, ami július második felében kerül megrendezésre, ez a beszélgetés még a tavaszon zajlott le köztünk. Ahogy közeledett a július a társai lemondták a részvételüket munkahelyi problémák miatt, így nem tudnak elmenni a megmérettetésre, persze a nevezési díj már be volt fizetve. Erre az lett a sztori vége, hogy Andris, Én, Apu aki eljött segítőnek vállaltuk a részvételt.

A versenyt megelőzően, mert még nem jártunk a tavon próbáltunk információkat gyűjteni. Magáról a tóról annyit kell tudni röviden, hogy kb. 8ha területű, 2-2,5m mélységű, 18 horgászhely van kialakítva rajta, nagyon szép környezetben található. A tó közepén keresztülfut hosszában egy gumikötél ami arra szolgál, hogy  a horgászok ne dobják össze a szereléseiket,mert az állások egymással szemben vannak, sőt még a szektorhatárok is megvannak jelölve, ez nem csak a versenyre vonatkozik, hanem a hétköznapi pecára is, így nincs keresztdobás. Még mesterségesen létesített fa akadókat is találunk a kötél két oldalán. Az akadó kb. 70m-s távolságra van a parttól így kényelmesen megdobható, etethető csak bojlis módszerrel lehet a tavon horgászni. A halállományról annyit, hogy a tógazda elmondása szerint ő 4kg-nál kisebb pontyot nem telepített, 20kg-on felüliek is vannak benne, a tórekord kb. 26kg körül van. A tógazda nagyon vigyáz a halaira, jópár nagytestű meg is van jelölve amelyeket folyamatosan figyelemmel kísér növekedés szempontjából.

Visszatérve a versenyhez előző nap este érkeztünk a tópartra, nem volt egyszerű odatalálni, ott már pár csapat tartózkodott. Velük megismerkedtünk beszélgettünk és terepszemlét tartottunk. A horgászhelyek kulturáltak rendezettek a fű levágva szemét egy szál se ez példaértékű lenne más tavakra nézve is. De nekünk horgászoknak is így kellene hozzáállni és tenni a tiszta környezetért, akinek nem inge ne vegye magára!!!

Másnap reggel elérkezett a sorsolás ideje, 3 szektorra osztották a tavat a verseny idejére. Csapatunk a 3-as szektorba került, az 5-ös számú horgászhelyre. Akik ismerték a tavat elmondták, hogy egy jó hely, úgy voltunk vele majd meglátjuk. Etetni (dobócső, rakéta, csúzli) és csalizni csak bojlival lehetett. Elkezdődött a verseny fejenként 2 botos horgászatot engedélyezett a szigorú versenyszabályzat, így tehát összesen 4 bottal pecáztunk. Olyan szerelékeket  kellett készíteni és alkalmazni, ez a hétköznapi horgászatokra is vonatkozik ha szakít a hal akkor meg tudjon szabadulni az ólomtól, ez is a halvédelmet  szolgálja. Végszerelékünket 100gr körüli ólom klipszes megoldással szereltük, horogelőkének bevonatosat használok ha dobálós pecáról van szó, mert nehezebben gubancolódik, mint egy lágy 15-20cm hosszú  előke vált be, a horogból 4-6 méretűeket használtuk. Bojliból a már jól bevált Greenfavorit és Spiceica ízek tartottak velünk 18-20mm-s méretben, de csináltunk kisebbet is 14mm-t, mert az infók alapján az apróbb szemek jobban működnek, mint a nagyobbak ezen a vízen. Ez nálunk a versenyen megdőlt, mert 20mm-ből 2/3 és ½ pop up összeforgatva volt a nyerő kombináció, nem az apró.

Sokat nem etettünk, inkább folyamatosan. Ahogy telt az idő a versenyből látszott, hogy a mi szektorunkból jelentkezik a legtöbb fogás. Volt csali ellenőrzés is a verseny folyamán, én személy szerint ezt jónak tartom. Kiderült az egyik csapat pelletet használt csalizásra ami tiltva volt. A tógazda jóindulatán múlt, hogy nem lettek kizárva a versenyből, de pontlevonást kaptak. Mi egyenletes tempóban fogtuk a halakat, folyamatosan kaptuk a versenyállást így láttuk, hogy van esélyünk egy jó szereplésre megint. A verseny vége előtt 20 órával fogtam egy 17,85kg-os tükörpontyot Greenfavorittal amely eddig a legnagyobb hal volt, gondolhatjátok volt izgalom, hogy megmarad-e ez a legnagyobb halnak és miénk lesz-e a trófea.

Másnap reggel tudatták velünk,hogy az éjszaka folyamán a versenyt vezető román csapat fogott egy 21kg-s pontyot ezzel átvették a legnagyobb halért folyó versenyt. Kicsit szomorú lettem,hogy ez elúszott, de amíg a horog a vízben van addig áll a zászló. Fogtuk továbbra is halakat, ez a 12.6kg-os tükrös Spiceica csalit vette fel.

Meglepő volt a halak küzdő képessége, kemény ellenállása. Volt még egy csavar a verseny vége előtt 2 órával az eddig nem igazán jeleskedő csapatnak sikerült horogra csalni és kifogni a tórekordot ez egy 26kg-s tőponty volt. Így a román csapat is elbúcsúzott az eddig vezető 21kg-os haluktól, ezzel el is dőlt a legnagyobb hal kérdése. Utólag örülök, hogy részt vehettem ezen a versenyen,jól éreztem magam, újabb tapasztalatokat gyűjtöttem és az eredményünkre is büszke vagyok, csapat összetettben a 2.helyen végeztünk 17db hallal ami 173,42 kg összsúlyt eredményezett, 10,2kg-s átlaggal az első Free carp bojlis kupán.

Elterveztem októberben visszatérek erre a tóra. Utólag még annyit,hogy ezen a tavon be kell tartani a játékszabályokat, jó lenne ha máshol is így gondolnák az emberek, nem szemetelnének, vigyáznának a halakra, természetre.

írta: Miklós Gábor

A balinok a legtöbbször a téli süllőzés mellékhalai, de vannak időszakok, amikor kifejezetten rájuk horgászom. Különösen, ha előkerülnek az öreg példányok. Ráadásul most a Sebile csalik miatt kifejezetten kerestem a lehetőséget, hogy kipróbáljam a balinos változatokat. “Szerencsére” a süllő elég rapszodikusan evett ahhoz, hogy könnyedén ott tudjam hagyni őket, és az őnök keresésébe fogjak.

Ahogy korábbi posztomban is említettem, a legjobb süllős időszakok a reggeli és az esti fényváltásra koncentrálódtak, így nap közben hosszú órákat szántam a balinokra. Ebben nagy segítségemre volt a halradar. Előfordul, hogy a fenékhez simuló halak elrejtőznek a radarhullámok elől, mert bizonyos szituációkban ezek még a legjobb radarokon sem azonosíthatók egyértelműen. Kész szerencse, hogy a balinok szinte egész télen leginkább vízközt találhatók meg, de mindenképp legalább annyival a fenék felett, hogy a Lowrance HDS-nek ez ne okozhasson gondot. Magyarán a balint nagyon jól megtalálom radarral.

Még radart messziről sem láttam, amikor már “tudtam”, hogy a balinokat télen a vermelő snecirajok közelében kell keresni. Nem kell etológus professzornak lenni ahhoz, hogy belássuk, egy hideg időben is aktívan táplálkozó ragadózó nem lesz túl messze a zsákmányától. Mivel a keszegrajok nagyjából egy helyben állnak, így a balinoknak kell megjelenniük azok közelében. Ez így is történik. Ezek a ragadozók időnként sokkal okosabbak, mint azt képzelnénk. Igen szervezettek, és ösztönös taktikai elemeket is megfigyelhetünk náluk.

Egy igazi kapitális Tiszai balin

Rögzítettem egy igen beszédes radarképet az egyik nagyon eredményes balinos pályán. Ezt, mint egy oldalnézetet, kell elképzelni. Balra egy keresztgát magas íve látható, a folyó balról folyik jobbra. A gát “árnyékában” a kialakult lassú vízen “A”-val jelölve található egy hatalmas küszraj. Ezek az apróságok csak túl akarnak lenni a télen, összetömörülnek, kerülik az erős sodrást, és viszonylagos passzivitásban telnek a napjaik. Ezeket a helyeket keresik fel a balinok, melyek szintén nagyon jól azonosíthatók a radarképen a táplálékhalak felett. Szinte egy védőzónát alkotnak, elkülönülve a kishalaktól. (A Magyar Horgász 2012. februári számában részletesen is elemzem ezt a képet, akit érdekel, elolvashatja ott is.)

Lowrance HDS 8-al készült felvétel

A mai Tiszán ha megvan egy ilyen remek pálya, a legfontosabb, hogy ne verjük szét. Itt viszonylag nagy mélységek vannak, de azért nagy gázzal ne motorozgassuk a halak felett, és ne akarjunk 20 balint levenni róla egy délelőtt, még ha vissza is eresztjük valamennyit. És hát – sajnos vagy nem -, a legjobban akkor járunk, ha nem beszélünk róla senkinek. Ez van, aki ezt még nem tanulta meg, majd megfogja. Ha csónak közelített, inkább otthagytam a pályát. Ha halat fogtam, próbáltam úgy kivenni, hogy ne legyen túl látványos. Nem irigységből, inkább a halak, és saját szórakozásom védelmében. Mostanában igyekszem a hétvégi zsúfoltabb napokat elkerülni, és inkább hét közben horgászni. Eleve kevesebb a horgász. Volt olyan napom (amelyiken ezek a felvételek készültek), hogy nem túlzok nagyot, ha azt mondom, emberrel nem találkoztam. Ez amiatt is van, hogy már a népszerű helyeket is kerülöm. Van hal sok helyen, csak meg kell találni.

A használt fluorocarbon zsinór, és a Sebile Spin Shad műcsalik

Amit még fontos megjegyezni, hogy a nagy balinok, egészen más helyen vannak télen, mint a kisebbek. És most a kisebbek alatt nagyképűen a 1-2 kg-os méretűeket értem. A nagynak a 3-6 kg osztályt nevezem. A kisebbek igen nagy csapatokba verődnek, s ha mi horgászok nem vernénk szét őket szinte minden nap, így is maradnának egész télen. Ezek a nagy őn csapatok tipikusan a sekélyebb, lassabb vizeket kedvelik. Ezzel szemben a nagyobb méretű balinok kisebb grupettókban telelnek (eleve kevesebb van belőlük), nem ragaszkodnak a sekély vizekhez, és látványosan tudatosabban viselkednek, mint a “szeleburdi” növendékek. Ahogy őrizni, vigyázni tudnak egy-egy apró keszegekből álló vermelőt, az tanári.

Mitchelle Mag Pri Light orsó és az ABU Fantasista Oren'Ji bot

A radarképen is látható szituációt napokon keresztül követtem, nagyjából mindig ugyanazt láttam. A balinok a keszegek központi raját nem verik szét, szinte őrzik az éléskamrát. A keszegrajból úgyis leszakadoznak kis csapatok – ez is látszik a képen -, s ezekből zsákmányolnak a ragadozók. “Tudják”, hogy nem szabad a keszegrajt szétkergetni, sokkal jobban járnak, ha kordában tartják azt. És napokon keresztül láttam, hogy pontosan ez történik! Egyértelmű, hogy valahogy kommunikálnak, vagy összedolgoznak, mert elég lenne 1-2 balin, hogy szétkergesse a sneciket, ez mégsem történik meg.

Az öreg balin még télen is jó erőben van

Ha ott vannak a balinok, és a víz is tiszta, nincs nehéz dolgunk. A vízmélység (5-10 m) miatt a nehezebb műcsalikat kell elővenni. Horgásztam sokat a Sebile Spin Shad csalijával, ami az utóbbi évek balinos műcsali sodorvonalában halad. Egy nehéz ólom testből áll, és egy kis támolygó kanál billeg mögötte. A nehezebb példányaival hatalmasakat lehet dobni, jól süllyed, és stabilan mozogva jön vissza. Tényleg remek csali. Többféle színvariációban kapható. Az igen tiszta vizekre a természeteshez közeli színeket javaslom, míg késő este, vagy kissé opálosabb vízen az élénk színű variációk lehetnek eredményesebbek. Egyébként vékony fonott zsinórokkal horgászom, s mindig teszek fel fluorocarbon előkét! Utóbbiból az egyik legjobb a Berkley Trilene 100% Fluorocarbon nevű zsinórja. A főzsinórom egy 0,10 mm-es SpiderWire UltraCast volt, amit az utóbbi évek legkiválóbb Mitchell orsójára tekertem fel, a Mag Pro Light-ra. Ha már marketingelem a felszerelést, a bot egy ABU Fantasista Oren’Ji 15-35 grammos változatban.

Felszínen a hatalmas őn

Persze szívesen dobom a különféle pilkereket, nehéz balinólmokat is. Ezekből a mély vizekre a 40 grammos sem túlzás, főleg a folyik is a víz. Ez utóbbiak hátránya, hogy beérkezve elég nagyot csobbannak, s a balinok előbb-utóbb összekötik ezeket a csobbanásokat a veszély érzésével, és hamar szétugrasztható a raj. Ezt mindenképp el kell kerülni.

Egy megtermett téli példány az élő Tiszáról

Logikus, hogy egy ekkora száj már nem csak az apró snecit akarja

A nagyobb balinok életmódja már nem kizárólag a snecikhez kötött. A méretbeli növekedésük egyik előnye, hogy már simán elkaphatnak nagyobb keszegféléket is. Ezért is van az, hogy a melegebb hónapokban, amikor a 1-2 kg-os őnök a felszínen randalíroznak, és igen jól foghatók, szinte soha nem találkozunk ezeken a helyeken a nagy öregekkel. Vagy már a két arasznyi vezérküszöket üldözik két méter mélyen, és nem mutatják magukat látványosan, vagy egyéb keszegféléket céloznak esetleg még mélyebb vizekben. Télen is viszonylag jól elkülönülnek  az átlagos balinoktól. Ennek is a táplálkozásbeli különbség lehet az oka.

Természetesen visszaengedtem a balinokat!

Az idei legnagyobb balinom néhány gramm híján elérte az 5 kg-ot. Ez már igencsak szép példány, de vannak még nagyobbak is…Rászánok még pár napot az idén, úgyhogy elképzelhető az idényrekord megdöntése!

írta: Szarvas Zoltán

A tavalyi nagy sikerű előadás után, ismét ellátogat Debrecenbe Döme Gábor a hazai finom szerelékes pontyhorgászat koronázatlan királya. Előadása február 26-én 14:00 kezdettel a “A finom szerelékes pontyhorgászat titkai” illetve a 2012 év csaliújdonságai bemutatásáról fog szólni. Az előadás az Ász rendezvényház nagytermében lesz megtekinthető, amely a Böszörményi út 218/c szám alatt található.

Érdeklődni: a Csalibutikban illetve a 0652/490-759 telefonszámon.