A Lengyelországi Gietrzwald városkában található vállalat széles termékpalettájának legapróbb képviselője a Salmo Tiny modell. Megjelenése óta valóságos legenda fonódott köré, neve hallatán elégedetten csettitnenek azok, akik egyszer is sikert értek el vele, és ráéreztek használatának ízére.
Milyen?
A Salmo Tiny 2004-es megjelenése óta egy méretben készül, úszó (Floating) és süllyedő (Sinking) kivitelben. Hossza mindössze 3 cm. Az úszó verzió súlya 2 gramm, a merülő típus sem nyom sokkal többet, 2,5 gramm tömegű. Ez a fél gramm a merülési mélységben is csekély eltérést mutat, az F változatot 30 cm-re, az S típust pedig maximum 40 cm-re vezethetjük a víz felszíne alatt.
Mára 11 féle színkombinációban gyártják. Megtalálhatók a legnépszerűbb cserebogár rajzolattal ellátott HC, BC, CC színek, a Tigerek (BT, OYT, SBT, YT és GGT) a katicabogár (LB), a Silver (IS) és a 2013-ban debütáló szöcske (GRH).
Gömbölyded, tömzsi teste és apró terelőnyelve miatt kimondottan jól dobható, a levegőben semmiféle kóválygást nem végez, nyílegyenes pályán repül. Emiatt szinte mértani pontossággal és nagy biztonsággal dobható a kiszemelt helyre még viszonylag rövid bottal is. Eme kivételes tulajdonsága nagyon jól jön, ha mondjuk egy bokrokkal sűrűn benőtt, kisebb vízfolyáson cserkészünk a halak után, ahol alig akad helyünk lendítésre, vagy a tiszta vízben élő halak ijedős természete miatt csak egy próbálkozási lehetőségünk van a csali célba juttatására.
Rövid és könnyű jellegéből adódóan halkan, bogárszerűen pottyan a vízbe apró hullámokat keltve. Vízbe érést követően már egészen lassú bevontatásra is élénk táncba kezd, a test mozgása nem elnyújtott, hosszú ütemben járó, hanem kis amplitúdóval dolgozó, nagy rezonanciát keltő. Könnyűszerrel eshetünk abba a hibába, hogy nem kalkuláljuk bele a a víz áramlási mutatóit, és a megszokott, beidegződött ütemben húzva is túlmozgatjuk, túlverettetjük a Tinyt. Meg kell találni nála is az arany középutat, hamar rá lehet érezni a bevontatás helyes „sebességére”.
A Tiny belső drótozása megnyugtató, hiszen az egész testen végigfut a vékony acélhuzal.
Hol, mikor és mire?
A Salmo Tinyt eredményesen használhatjuk a magyarországi horgászvizek számos típusán. A kis vízfolyások, a páros lábbal átugorható aprócska patakoktól kezdve a nagy kiterjedésű sekély állóvizekig bárhol bevethetjük. Az eredményességhez csupán az kell, hogy tisztában legyünk a megfogni kívánt halfajok általános tartózkodási helyével. A Salmo Tiny elsősorban a sekély vizek csalija, patakok, csatornák teljes hosszán, nagyobb folyóink és tavaink szélvizeiben üldözhetjük vele a domolykókat, sügéreket, jászkeszegeket és pisztrángokat.
Mivel ezek a halak nappali ragadozók, az éjszakai órákat kivéve bármikor kapásra ingerelhetjük őket a Tinyvel.
Patakon, csatornán ne erőlködjünk az átlós vezetéssel, bízzuk a víz erejére a kis wobblert, a felkapókar átváltása után, a zsinór megfeszülésével úgyis parttal párhuzamosan, a botunkkal merőlegesen fogja beállítani a sodrás zsinórunkat. Innenfogva nincs más dolgunk, mint hogy türelmesen, egyenletes tempót diktálva terelgessük magunk felé csalinkat.
Állóvízen, ahol ugye nem kell számolnunk a víz mozgató erejével, bátrabban tekerhetjük orsónk hajtókarját, az „arany középút” szabályáról nem megfeledkezve!
verhetetlen sügér és domolykócsalija
Milyen felszereléssel?
Merő túlzás, sőt valótlan lenne azt állítani, hogy a Salmo Tiny életre keltésére bármilyen pergető felszerelés megfelelne. Számomra a legjobban a rövid, 2,10-2,40-méteres karcsú pergetőbotok váltak be, méghozzá a tűspiccel rendelkezők. Vontatás közben a wobbler minden rezdülését tökéletesen közvetítik ezek a pálcák, valamint rugalmas spicctaguknak köszönhetően a (tűspicces jellegükből adódóan) katapultszerűen lövik ki magukból a 2-3 gramm közötti tartományban lévő kis csalikat is. (ET Perch Blade, ET Excalibur Bass) Ezek a vékony és könnyű botok bánnak csak leheletfinoman a leggyakrabban használt 0,18-as, maximum 0,20-as monofil zsinórokkal. Nagyobb hal fárasztásakor hajlásukkal és rugalmasságukkal átveszik a terhelést a zsinórról, elkerülvén ezzel a küzdelem idő előtti befejezését. Próbáltam már 0,24-es monofillal direktbe kötött Tiny-t életre kelteni, de persze erdménytelenül, a vastag zsinór megakadályozta a kis csalit a szabad mozgásban.
Az apró wobbler felhelyezésére két változat létezik. Az egyik megoldás, hogy a legapróbb, ezáltal legkönnyebb gyorskapcsot használjuk, míg a másik variáció az, ha a jól bevált Rapala csomót, vagy Clinch csomót alkalmazzuk. Én az előbbire tettem le a voksomat!
A Tinyt ne vezessük gyors ütemben. A felszíni és a süllyedő változatot is vezessük lassan, de csak annyira, hogy jól érezzük a finom spicc által közvetített rezonanciát.
Előnyei és hátrányai?
A fentiekben taglalt előnyök mellett ki kell hangsúlyozni még a PU (poliuretán) habból készült wobblertest rendkívül pozitív tulajdonságát. Az anyag keménysége, szívóssága rendkívül hosszú életet biztosít a műcsali számára. A test belsejébe nem kerülhet víz, ellenben a balsával, amely idővel puhává válik, az állandó nedvesség határása sajnos a szerkezete megváltozik. A felületre felvitt több réteg lakk a kopásállóságot, a színtartást garantálja. A polikarbonát terelőnyelv még végzetesnek tűnő hiba (szilárd tárgyhoz való ütődése) esetén sem törik el.
Az összhatás kedvéért cikkünk főhősének negatív tulajdonságáról is illendő lenne szót ejteni. Anno – évekkel ezelőtt – már az első példányok tesztelésekor világosan kirajzolódott a kis wobbler egyetlen hártánya, hibája. Dobáskor a levegőben, vagy a vízbe érkezés pillanatában gyakorta megesik, hogy a két darab, pici, 12-es méretű drillingek összeakadnak. A vontatás során a csali mozgásban semmit nem veszünk észre erről, csak kitekerés után konstatáljuk a „hibát”.
Az egymásba karolt kis drillingek így a legfontosabb feladatuk funkciójának betöltését mattolják, az oldalirányból, alulról, vagy hátulról érkező támadás során csak az alsó, hátrafelé néző hármashorog biztosítja az akadást jobb esetben, rosszabb szituációban még az sem.
Nem is kérdés, hogy a Salmo Tiny megálmodói észrevették-e ezt a jelenséget. Persze, hogy lett volna alkalmuk az eltelt kilenc év alatt változtatni rajta, de nem tették, mivel tisztában voltak azzal, hogy bárminemű beavatkozással hátrányára csorbítanának az amúgy tökéletes wobbleren. A döntést tehát ránk bízták, vagy levesszük róla az egyik horgot, vagy pedig a fent taglalt hátrányokkal számolva használjuk a csalit. Kisebb horgot nem szerelhettek rá, hiszen annak kihajlása, halszájból történő kiszakadás miatti veszélye állt fenn, a testen való távolabb történő elhelyezésüknek pedig fizikai korlátai voltak.
megszabadítva a hasi drillingtől
Nekem személyesen nem okozott lelki apátiát a hasi horog eltávolítása, bár sok esetben erősen hangulatfüggő nálam ez a beavatkozás.
S bár féltett példányaink elvesztésére, elakadásukra, majd a fájdalmas beszakításra nem tudunk felkészülni, egy szempontból azonban nem árt majd résen lennünk. Az eszünkbe kell vésnünk azt, hogy a csukák is imádják! Habozás nélkül vetik rá magukat a könnyűnek tűnő prédára, s ha szerencsénk van, és nem reszeli el éles fogaival a vékony monofil zsinórt, akkor általában a csuka torkából kell kibányásznunk a Tinyt.
Ha számítunk a jelentkezésükre, feltétlenül kössünk be a legvékonyabb harapásálló előkéből.
és nézzen sok-sok hal vele farkasszemet a zsinórjaitok végén!
Forrás: Halmos Mihály (Energofish)
