Az augusztusi féktelen kánikulában indult a verseny, ezért a helyhúzásnál csak annyi vágyam volt, hogy árnyékba húzzunk. Ez be is, jött a 4. bojlis állásra húztunk, ami még dobogós helyet nem adott soha senkinek, de legalább nagyhalas és árnyékos. Annyira halmentes volt a pályánk, hogy az első kapásra 22h-ig kellett várni. A folytatás is keserves volt, halmozgást szinte csak a napijegyes oldalon és a tó elején lehetett látni és a fogási mennyiségek is ezt igazolták.
Zömében 10+os halakat fogtunk, de sajnos nem túl sokat, amikor is a harmadik délután a százharmincas bójánk tövéről (ahová szinte hegyet raktam gombócból előtte) elhúzós kapással köszönt be valaki az új májas tesztbojlira. A bevágás után tíz métert engedte magát húzni majd megvadult teljesen, hihetetlenül kioldalazott és féket is kért bőven. Gyorsasága és lendülete miatt egy 14-16kg-os bivalyerős pontyra gondoltam végig, majd félóra telt el mire a csapózsinór első hurkája feljött a dobra abban a pillanatban ötven méteres kirohanást produkált. Ólomlábakon jártak a percek mire ismét feljött a csapó első hurkája a válasz újabb harminc méteres kirohanás. A segítőnk Oti vízben várta a merítést, végig mondtam neki,hogy nem számítok igazán nagy halra, mert az már rég megadta volna magát. Aztán megpillantottuk őkelmét egy pillanatra és láttam, hogy pikkelyes mondtam is Otinak, hogy ezzel a testhosszal 22-23kg-os lehetne, ha kerek és kövér lenne a jószág, de sajnos ez ?csak?egy 15-16 körüli nyurga. A merítés után cimborám a merítőbe nézvén felkiáltott: ez igencsak kerek! Na, ekkor már kíváncsi voltam én is a zsákmányunkra és a matracon csodáltuk a makulátlan tövest. Ez húsz felett lesz bőven ? mondtam a fiúknak. A mérlegelők 10perc múlva engem igazoltak a hal súlya 22730gramm a verseny eddigi legnagyobb hala!
Érthetetlen számomra hogyan lehetett ennyire gyors és kitartó ez a ponty ez ellentmondott a sokévi tapasztalataimnak bár a víz igen magas hőfoka talán magyarázat lehet, de ez az erő tényleg kivételes volt. Délután még fogtunk pár halat majd leszállt az éj. A túlparton a Bitang team-nél nagy fejlámpázást láttunk. Ez soron kívüli mérlegelést jelentett, amit 20+ halnál lehetett kérni. Majd nemsokára egy földrengető diadalkiáltás rázta meg az éj csendjét. Most dőlt meg a legnagyobb hal rekordunk, öt percen belül csörögni fog a telefonom, szóltam a csapattársaimnak. Néhány perc múlva Peti barátom hívott, hogy az új hal 23170gramm.
Nem mondom, hogy feldobódtam, de nem egy verseny második legnagyobb halát fogtam már meg így annyira nem kedvetlenedtem el. Attól már jobban, hogy éjjel csak egy kapásunk volt, míg az előző éjszakák négy-öt kapást hoztak. A rejtély reggel meg oldódott, amikor tétova kapásra emeltem be és a botom c alakban pompázott, de a féknek is bőven akadt dolga! Csapatunk szinte extázisban volt remélve, hogy a verseny legnagyobb hala küzd a 0.22mm-es zsinór végén. Amikor buborékokat engedett ellenfelünk magából gyanússá vált, de még mindig pontyban reménykedtünk. Aztán a főzsinórtól bő másfél méterre kipaskoló bojtos fekete farok egyértelművé tette származását. Harcsaúr valamivel 19kg felett volt.
Ezután mintegy varázsütésre pontyok és egy amur is tiszteletét tette nálunk, nem hiába mondogatják, hogy a harcsa kinullázza az etetést, míg ott van.
Végül is 240kg-ot fogtunk 72 óra alatt 10,45kgos átlagsúllyal, ami a kilencedik helyre volt elég, érdekességképpen megjegyzem, hogy a szomszéd csapat a félnégyes álláson 2db halat fogott. Megfogtuk a verseny 2. legnagyobb halát és általa még egy húszpluszos gazdagítja az Etalon baits galériát.
Így vagy úgy-jó peca volt!
[nggallery id=204]
