Beköszöntött a rablóhalas szezon. Bár vannak még fanatikusok, akik űzik békés halainkat, de számomra ez a héten véget ért. De mint minden vég, egy új dolog kezdete, ez nem lehetett másképp most sem. Kezdődik a rablózás, és a vacogós hidegek időszaka. Ebben az időszakban a műcsalis horgászat is kifizetődő, de ezt sokan nem szeretik és választják a sima úszós vagy fenekezős rablózást. Ehhez kell egy nagyon fontos hozzávaló, a csalihal. Az az átkozott csalihal, amit még a horgászat előtt a boltba érve megvehetünk. Sajnos itt járunk, hogy az esetleges parton történő csalihal fogás már eszünkbe sem jut, inkább választjuk ezt a kényelmes módját a csalihalazásnak.
Pedig nem kellene hozzá csak egy spiccbot, pár szem csonti, és pár marék etetőanyag. Szépen is hangzik mindez, de ezekben a lehűlő vizekben, már a kis csalihalak elkezdenek bandázni, csoportokba rendeződni. Ezáltal bármelyik horgászatunk válhat egy csodálatos spiccbotozássá vagy egy keserű nullázássá.
A napokban én is így tettem. Kimentem kishalazni. Nem akartam rablózni, csak a kevés felszerelés volt a lényeg. Egy 3 méteres spicc, egy kis adag csonti és 1 kg etetőanyag. Mint utólag kiderült, 3 szem csonti és 10 dkg etetőanyag is elég lett volna.
Bár a horgászat nem úgy kezdődött, mint ahogy szerettem volna, de egy kis keresgélés után megtaláltam a bandát és már élvezhető is lett a horgászat.
Olyan jól sikerült a horgászat, hogy 1 órán belül elfáradtam. Körülbelül 150-200 kishal került a haltartóba, átlagban az 5-7 cm közöttiek, de sikerült 30-40 dkg bodrit is fogni.
Hozzáteszem, ha nem kerestem volna meg a kishalat, akkor ülhettem volna a bot előtt, amíg lemegy a nap. Ezt az áldozatot megtettem és az élmény nem maradt el.
Vagyis kétélű dolog ez a csalihal. Ha magunkkal visszük akkor biztosan tudnánk fogni is, de ha ott szeretnénk megfogni, akkor valószínűleg nem sikerülne. Így javaslom ha már van kishal a 'bótba' akkor vigyünk magunkkal, de nehogy otthon hagyjuk a spiccbotunkat.
