Ismét egy vasárnap, ismét egy pihenőnap, ismét egy peca. A hely megválasztása a Tüskevárra esett. Délelőtt 9 körül érkezünk meg. Gyors feltérképezés után a magas partot vettük célba, mivel a sziget zsúfolásig tömve volt. A hosszú partszakasz legutolsó helyén pakoltuk le magunkat, mondván, hogy ezen a részén a tónak még soha nem pecáztunk, hátha itt ólálkodnak a kapitális példányok.
A helyünkről könnyen megcélozható volt a túlpart nádpartja, ahova egy kis etetés gyanánt, csemegét, búzát, kölest, főtt kukoricát, és egy kis csonti keverékét szórtunk. Az etetésen rövidesen megélénkült a forgalom, ezt a felszínről észre lehetett venni.
Azonban ez a kapásokban nem nyilvánult meg. Néha elszórtan volt egy apró mozdítás, de arra lehetetlenség lett volna a bevágás, na meg felesleges is. Amúgy kellemes idő volt a nap szépen sütött, és a kinti levegő megcsapott minket és elaludtunk egy picit. Ez sem hozta meg a halak kapókedvét a kapás sorozat elmaradt.
A kapástalanságon felbuzdulva az egyik szereléket eldobtam a távolba, és egy szem vitaminos Cukk kukoricát tűztem fel. Rövidesen megérkezett az első és természetesen a nap utolsó hala is. Egy szép kis ponty, igazán küzdős fajta, élmény volt fárasztani.
Összegezve kicsit meglepődtem, hogy az etetésről nem sikerült halat kapásra bírni, a nem etetett helyről meg igen. Sebaj, volt már sokkal rosszabb is. Egy csodás napon vagyunk túl, kipihentük magunkat a hétvégén, na és azzal töltöttük az időnket amit igazán szeretünk.
